most hazajöttem vidékre (bár nagyon meglepett, hogy tényleg el lehet hagyni a Várost, ahol ráadásul már napok óta bolondítóan tavasz van, és úgy teker(g)ek benne, mint aki megkergült), annyit ettem, mint egy elefánt, de most már kinyitom a filológiai kézikönyvet, és történjen, aminek történnie kell.
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Megjegyzések
Nem szabad ám eldugni, amit jól tudsz, mert "Meg ha ilyen színű AZ ÉG" akkor is jól sikerült fotó.
No és az én városom is. :-)