gondolkodtam, hogy nyitok egy olyan blogot, ahol "ma..." kezdetű egymondatosok lesznek, de talán inkább mégsem. ma voltam tüntetni a sajtószabadságért, barátságos volt. (szerencsére.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
(azzal hogy elolvastad a törvényt, megtetted az első lépést afelé, hogy az index.hu nélkül is véleményt tudj alkotni.)
viszont nem szeretnék erről itt vitát nyitni, ha névtelennek írok, a szürke kis avatar miatt mindig úgy érzem, mintha a levegőbe beszélnék. ez a blog amúgy is 99%-ban politikamentes, és ezt az irányt/arányt igyekszem is tartani.