sosem értettem, hogy a latin szótár miért mosolyog. (de határozottan jólesik.) havazik, rengeteg teám és kávém van, éljen az irodalom- és a kultúrelmélet. lassan kételkedni kezdek abban, hogy képes lennék befogadni olyan információt is, amit nem olvasással szerzek. (persze nemcsak irodalom- és kultúrelméletet olvasok, hanem vámpíros, démonos, tinilányos könyveket is. amúgy általában nagyon szeretem a munkám, de ma éjjel nem (sem) tudtam aludni.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések