ma elmentem a fodrászhoz (hogy egyenesre nyírja a frufrum, nem sikerült neki, de aranyos volt), és a doktor bácsimhoz is, mert lejárt a kartonom, és üzente, hogy kitekeri a nyakam megbüntetik, ha nem megyek be kétévente hozzá. (szerintem ez elég hülye rendszer.) úgyhogy ő nagyon örült nekem, hogy ilyen rendes vagyok, és hogy makkegészséges. azért megmérték a vérnyomásom, meg indiszkréteket kérdeztek, meg viccelődtek a súlyommal, úgyhogy közepesen elviselhető volt. a kettő között meg (időpontra mentem) akkorát csavarogtam a faluban, amekkorát csak tudtam, és mindent lefényképeztem, amit csak mertem. de két általános iskolai osztálytársamat is láttam messziről, és nekik nem tudtam volna megmagyarázni, miért fényképezek, úgyhogy leginkább óvatos voltam. egy csomó inkább őszi, mint téli kép, csak most, csak nektek. (a képeket véletlenül fordított időrendben töltöttem fel, de a rendes időrend szerint vannak megszövegezve. egyébként az ófalu, a sváb rész nem ilyen egyhangú, meg ha nincs köd, szép is tud lenni a kiserdő.)
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Megjegyzések
Szerintem arra gondolhatnak, hogy "ez is már annyira városi lett, hogy nyaralni meg vendégségbe jár haza."