ma elmentem a fodrászhoz (hogy egyenesre nyírja a frufrum, nem sikerült neki, de aranyos volt), és a doktor bácsimhoz is, mert lejárt a kartonom, és üzente, hogy kitekeri a nyakam megbüntetik, ha nem megyek be kétévente hozzá. (szerintem ez elég hülye rendszer.) úgyhogy ő nagyon örült nekem, hogy ilyen rendes vagyok, és hogy makkegészséges. azért megmérték a vérnyomásom, meg indiszkréteket kérdeztek, meg viccelődtek a súlyommal, úgyhogy közepesen elviselhető volt. a kettő között meg (időpontra mentem) akkorát csavarogtam a faluban, amekkorát csak tudtam, és mindent lefényképeztem, amit csak mertem. de két általános iskolai osztálytársamat is láttam messziről, és nekik nem tudtam volna megmagyarázni, miért fényképezek, úgyhogy leginkább óvatos voltam. egy csomó inkább őszi, mint téli kép, csak most, csak nektek. (a képeket véletlenül fordított időrendben töltöttem fel, de a rendes időrend szerint vannak megszövegezve. egyébként az ófalu, a sváb rész nem ilyen egyhangú, meg ha nincs köd, szép is tud lenni a kiserdő.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
Szerintem arra gondolhatnak, hogy "ez is már annyira városi lett, hogy nyaralni meg vendégségbe jár haza."