égboltsapkájú

ez olyan örömünnep egy élhetőbb városért, semmivel sem akar több lenni.

na jó, rendkívül feszült vagyok a konf miatt. hibát hibára, parát parára . egyre inkább ezt tenném meg a hónap számának .

amikor egykor leadtam a programfüzetet a nyomdának, úgy éreztem, mintha kipukkadt volna a fejemben egy lufi, elmúlt a feszültség, most már lehet akármilyen hibás (és sajnos nagyon hibás lett, kapkodva raktuk össze), egészen mindegy, így fogják kinyomtatni. azóta pedig csak lebegek, alszom, készülök az egy hétvége alatt akarok mindent pótolni  menetre. most meg sütök bundáskenyeret. (amikor a boltban állok sorba, mindig szeretném kitalálni, hogy az előttem lévőnek hány gyereke van, milyen háza, és eszik-e húst. néha kíváncsi vagyok, rólam mit mond a bevásárlókosaram.)

tegnap kaptunk ajándékba a szomszéd nénitől egy Hajdú Midimat 85 típusú mosógépet. amióta beköltözött a fürdőszobánkba, tisztelettel teljes idegenkedéssel figyeljük (az ajtóból, mert mi már nem nagyon férünk be mellé),  ha azt mondom, akkora, mint egy jegesmedve, akkor nem igazán túlzok. állítólag ugrál is, még nem mertük kipróbálni, mert félek, hogy feltöri a csempét a padlón ha esetleg mégsem működik, akkor megint kell hívni fiúkat, hogy elvigyék. (otthon volt egy csomó régi hajdú gépünk, más-más színű, de nagyjából azonos típusú, és azok valahogy kicsik voltak, barátságosak, kiszámíthatóak, és nem volt rájuk írva, hogy tarka mosás . nem is gondoltam, hogy lehet egy hajdú gép ekkora. ) mindenesetre köszönjük szépen, iszonyúan untam már kézzel mosni. minden alkalommal, amikor megpróbáltam kidörzsölni az olajfoltokat a farmeromból, eszembe jutott, amikor törifakton azt mondta a tanár úr, hogy de igenis van fejlődés a történelemben, például feltalálták a mosógépet, én pedig azt mon...

azért jó ez, jó ez, de ahogy gurultam le a mártonhegyi út tetejéről az aljáig (a frissen lemosott biciklimmel), egy olyan meredek úton, aminek igazából a létezését sem tudtam elképzelni, meg azt, hogy hogyan nem borulnak fel az arra járó autók (az a kevés), szüntelenül mondogattam magamban az új, sokkal jobban védő bukósisak, fékvizsgálat, erős lámpák  mantrát . igazából majdnem csak lefelé kell jönni az egyetemre (csak a Hegyalja útnál kell felfele, de az sem vészes), úgyhogy szerintem leginkább a kezemben lesz izomlázam a fékezéstől. (hazafele meg fogas. papírkutya vagyok, na.) Budapest, szeretlek. (amíg el nem csap egy betonkeverő a BAH-csomópontnál. na jó, ott még mindig csak tolni merem a biciklit a járdán.)

(F)elhasznált irodalom. (Ma láttam egy mókust a hegyen! Majdnem elütöttem bringával.)

ma döntenem kellett, hogy befejezem-e a regényt, amit olvasok, a könyvtárból hazafelé (metró - villamos - fogas), vagy beugrom a koliba a bringámért. biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem, bár igazából nem nagyon van hova rakni.