azért jó ez, jó ez, de ahogy gurultam le a mártonhegyi út tetejéről az aljáig (a frissen lemosott biciklimmel), egy olyan meredek úton, aminek igazából a létezését sem tudtam elképzelni, meg azt, hogy hogyan nem borulnak fel az arra járó autók (az a kevés), szüntelenül mondogattam magamban az új, sokkal jobban védő bukósisak, fékvizsgálat, erős lámpák mantrát. igazából majdnem csak lefelé kell jönni az egyetemre (csak a Hegyalja útnál kell felfele, de az sem vészes), úgyhogy szerintem leginkább a kezemben lesz izomlázam a fékezéstől. (hazafele meg fogas. papírkutya vagyok, na.) Budapest, szeretlek. (amíg el nem csap egy betonkeverő a BAH-csomópontnál. na jó, ott még mindig csak tolni merem a biciklit a járdán.)
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések