azért jó ez, jó ez, de ahogy gurultam le a mártonhegyi út tetejéről az aljáig (a frissen lemosott biciklimmel), egy olyan meredek úton, aminek igazából a létezését sem tudtam elképzelni, meg azt, hogy hogyan nem borulnak fel az arra járó autók (az a kevés), szüntelenül mondogattam magamban az új, sokkal jobban védő bukósisak, fékvizsgálat, erős lámpák mantrát. igazából majdnem csak lefelé kell jönni az egyetemre (csak a Hegyalja útnál kell felfele, de az sem vészes), úgyhogy szerintem leginkább a kezemben lesz izomlázam a fékezéstől. (hazafele meg fogas. papírkutya vagyok, na.) Budapest, szeretlek. (amíg el nem csap egy betonkeverő a BAH-csomópontnál. na jó, ott még mindig csak tolni merem a biciklit a járdán.)
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Megjegyzések