Ingrid Sjöstrand: Sietek

hát, úgy néz ki, beköltöztünk, de nem tudom, érvényes-e számolnom a sarkokat. (nem csak gyerekkoromban aludtam itt, ami már eleve kiüti, hanem a felújítás ideje alatt is egyszer azt vettem észre, hogy a földre terítettem a kabátom, és szundi.) ennek örömére megpiszkáltuk a nejlonnal és rongyokkal letakart, cseppet sem bizalomgerjesztő, büdös kupacot a terasz sarkában. hát, azok ott mind könyvek. könyvek! a teraszon!) mondjuk én meg lehet, hogy elhagytam útközben egy könyvekkel meg papírokkal teli ládát, mert hogy ebben a lakásban nincs, az egészen biztos, és hogy a koliból kihoztuk, az is. mrrr, remélem, reggel valahogy mégis meglesz. a kilátás pedig éjszaka a legmenőbb, majd mutatok képet.