égboltsapkájú

kicsit nehezen szabadultam fel a ma esti koncerten, de ha másért nem is, azért a néhány percért megérte, amikor éppen nem a válaszokat kerestem az életem problémáira a számokban, hanem csak úgy voltam, és hagytam, hogy csak úgy legyek. holnap pedig mindjárt holnap lesz.

A mozi úgy kikapcsol, ahogy a barátaimmal való találkozás egyébként nem, a barátaim ugyanis udvariatlanok, kényes kérdéseket tesznek fel, újra és újra átbeszélik velem a dolgokat, B tervet és lelkiismeretet emlegetnek. Ehhez képest a mozi nem kérdez semmit. Hallani fehéret és feketét is a tajtékos napokról, de nekem igazán tetszett.

Még 24 órája sem vagyok Magyarországon, de máris pontosan tudom, hogy miért is költöztem el. Ha itt kellett volna töltenem az elmúlt évet, valószínűleg az ágyat sem igazán hagytam volna el. (Az OFFI meg minek van?) A problémáim persze főleg belsőek, de ezeket Budapest felnagyítja, London meg eltünteti.

angolra fordítottam a magyar szabványú jövedelemigazolást (mert annyira másnak tűnt, mint az angol angol, amit eredetileg kaptam), aláírattam a főnökeimmel, most pedig visszafordítom magyarra, hogy holnap az OFFI-ban lehitelesíthessem a fordítást. remek program ezen a csodálatosan forró vasárnap éjszakán.

megérkeztek végre a húgom bútorai, amit azzal ünnepeltem meg, hogy összeszereltem őket. mivel azt is egyedül szereltem össze, aminek az útmutatójának az elején két ember szerepelt, különösen büszke vagyok magamra. (voltak ugyan apróbb hibák, de ezek részletezésétől most eltekintek. például az ágyat fel kellett állítanom függőlegesre, hogy be lehessen csukni az ajtót. de már becsuktam, és ki is lehet nyitni, meg minden.) engem lepett meg ugyan a leginkább, de az a helyzet, hogy annyira szép lett a szoba, amilyenről én még álmodni is csak alig mertem. (amikor ma meglátogatott minket a főbérlőnk, egy meglepett ejhával nyugtázta, mármint nyilván az ejha british megfelelőjével. a többi szobát nem nyugtázta ejhával, mondjuk a többi szoba nem is lett ilyen impresszív.) nem igazán értem, hogy történt, de úgy néz ki, mégis jó ízlésem van, csak eddig nagyon mélyen rejtőzött. (vagy esetleg van benne valami szerepe a legkedvesebb lakótársamnak, M.-nek is, de ezt szívesen tagadnám. talán teszek fe...

Dämmerung. Sehnsucht. Fernweh.

Ma pihenős napot akartam tartani, tekintettel a hosszú hétre, ami mögöttem, meg a még hosszabbra, ami előttem áll, úgyhogy reggel gyorsan vettem négy széket, amiket egyedül hazacipeltem négy buszmegálló távolságból, aztán elmentem az IKEA-ba, hogy bútorokat vegyek a húgom leendő szobájába, és azokat a pillanatokat kivéve, amikor szomorkodtam, amiért a nagyon szép bútorok helyett az inkább-olcsó-mint-szép bútorokat kell megvennem, meg amikor attól féltem, hogy mindenki engem néz, amiért egyedül vagyok az IKEA-ban, borzasztóan menőnek éreztem magam (főleg akkor, amikor megpakoltam a kiskocsit olyan összsúlyú bútorokkal, mint én magam, és elnavigáltam a kasszáig anélkül, hogy bárkit is elgázoltam volna). Mondjuk haza már nem én hoztam, hanem a kedves delivery manek (menek? médiák és médiumok?) fogják holnap, de az összeszerelés megint az én dolgom lesz. Remélem, tudom majd használni hozzá a fúrógépemet is. Szóval erős vagyok és ganz unkaputtbar, és aki ennek az ellenkezőjét állítja,...