égboltsapkájú

Már elértem mindent, amit akartam életemben: - mindig van itthon friss gyümölcs - és reggelire nemcsak hogy van müzli, hanem van rendes müzli, cukormentes müzli, puffasztott zabpehely, kukoricapehely, gyümölcsös granola, mogyorófélés granola, "rendes" zabpehely, instant zabpehely, instant ízesített zabpehely - és ma majdnem vettem puffasztott rizst is, de kicsit túlzásnak tűnt. Sosem tudok hozzászokni ahhoz, hogy van. Minden alkalommal, amikor vásárolni megyek, egészen elérzékenyülök attól, hogy azt eszek, amit szeretnék. Bye-bye, minőségi éhezés, remélem, soha nem jössz vissza már. Persze vannak más dolgok is, amik miatt úgy érzem, hogy mindent elértem, amit akartam, de psszt!

a félelmeim a következők, ebben a sorrendben: mit vegyek fel az első nap? mi van, ha mondok valami hülyeséget? mi van, ha nem vagyok elég okos? érzem, hogy a sorrendiséggel valószínűleg hiba van, de az elsőt azért csak kitalálom, a második esetében legfeljebb nem szólalok meg egyáltalán, okosabb viszont már biztos nem leszek.

V. néhány hete; már amennyire az ilyen fiatal felnőttek elköltöznek. csak ruhákat vitt egy évszakra, meg amit már gyűjtöttünk a "stafírungjába". most hétvégén hazalátogatott (eddig én sem voltam az országban), és érezni lehet, hogy alakul a dinamika köztünk. most ugrik a majom a vízbe; lesz-e felnőtt kapcsolatunk, és ha igen, milyen. nekem jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, úgy vártam már, hogy végre erre a pontra érjünk, és most végre jó minden közvetlen felelősség nélkül csak élvezni a társaságát.

rég volt már játékajánló, de mióta Maidenheadbe költöztünk, csatlakoztunk a helyi társasjátékos meetuphoz, úgyhogy rengeteg új játékkal ismerkedtem meg. az egyik kedvencem a Werewords, leginkább azért, mert faék egyszerűségű, gyors, csapatban is játszható, könnyen szállítható, és nem kell érte ötven fontot fizetni. valójában, rendkívül meglepő módon, ha akarod, akkor egyáltalán nem kell érte fizetni, ami kifejezetten vonzóvá teszi. a játék az osztálykirándulások és táborok kedvenc "gyilkosos" vagy "vérfarkasos" játékának és egy sima barchobának a keveréke. vannak a közönséges városlakók, a polgármester, a vérfarkas és a látnok. a játék elején kijelölünk egy polgármestert, aki kiosztja a kártyákat: attól függően, hogy mennyi emberrel játszol, lehet 1-2 vérfarkas, egy látnok, a többiek pedig közönséges városlakók. ha nincsenek kártyáid, akkor a gyilkososban megszokott módon ki is lehet jelölni a szerepeket. mi itt szoktuk bekapcsolni az appot: egy kedves amer...

élek, ahol csak felszállunk a vonatra, és két órán belül már a tengerparton lógatjuk a lábunk. (legalábbis én, a többiek nyilván a tengerben lubickolnak.) vittem magammal persze a Lincoln in the Bardót meg a Rough Translation új évadját - az első rész nagyon jó volt. Brightonban minden megvan, ami miatt Budapest hiányzik (kivéve persze a magyar barátaim). Boldog és felszabadult városnak tűnik, el tudnám képzelni, hogy odaköltözünk, egy kávézóban dolgozunk, esténként fürdünk a tengerben vagy kiskocsmákba járunk ingyenes koncertekre. annyira fiatalnak éreztük magunkat a kirándulás után, hogy a Sainsburysben elkérték a személyinket. mindkettőnkét. egyetlen üveg ciderhez.

amíg Maidenheadben napokig is elvagyok anélkül hogy beszélnék bárkivel is (kivéve M és V), itthon minden félóra amikor nem vagyok valahol vagy megyek valahova, időpocsékolásnak tűnik. hogy képzelem. pedig már egy kezemen meg tudom számolni, kik maradtak itt és kik nem bánják, hogy évente, félévente átvonuljak az életükön. bejelentkezés nélkül, mint a molnárfecske (house martin). vajon ha egyszer elköltözünk Angliából, visszajárunk-e látogatni oda is.

regényben élem a mindennapjaim. elképesztő, hogy Londontól csak 25 percnyire ennyire vidéki környezetbe kerültünk. amikor utoljára kellett falun élni, ki nem állhattam; de akkor nagyon magányos voltam. most viszont, egyelőre, jó. egy hónap alatt teljesen megváltozott az életmódom: valójában még az is más, amiket eszünk! az ideális vasárnapot most már a biciklin töltjük vagy a folyóparton. na de mi lesz itt télen? egész nyáron boldoggá fog tenni a mozgás és a nap, mint egy kacsát. mint egy orosz regényben, telelni a városba kellene költözni.