Bejegyzések

itthon

amíg Maidenheadben napokig is elvagyok anélkül hogy beszélnék bárkivel is (kivéve M és V), itthon minden félóra amikor nem vagyok valahol vagy megyek valahova, időpocsékolásnak tűnik. hogy képzelem.pedig már egy kezemen meg tudom számolni, kik maradtak itt és kik nem bánják, hogy évente, félévente átvonuljak az életükön. bejelentkezés nélkül, mint a molnárfecske (house martin).vajon ha egyszer elköltözünk Angliából, visszajárunk-e látogatni oda is.

egy Jane Austin

regényben élem a mindennapjaim. elképesztő, hogy Londontól csak 25 percnyire ennyire vidéki környezetbe kerültünk. amikor utoljára kellett falun élni, ki nem állhattam; de akkor nagyon magányos voltam.most viszont, egyelőre, jó. egy hónap alatt teljesen megváltozott az életmódom: valójában még az is más, amiket eszünk!az ideális vasárnapot most már a biciklin töltjük vagy a folyóparton.na de mi lesz itt télen?egész nyáron boldoggá fog tenni a mozgás és a nap, mint egy kacsát. mint egy orosz regényben, telelni a városba kellene költözni.

minden

a helyére került végre. minden téren ott vagyok ahol mindig is lenni szerettem volna.munka és magánélet egyaránt: rég volt már ilyen. ami félelmem maradt, alaptalan.magam gátolom meg magam a boldogságban.valami hiányzik, de nem tudom, hogy szerezhetném meg.

most

nincsenek kisállatok, de holnap van V. utolsó napja a középiskolában. már csak az utolsó vizsgák vannak hátra!

véget ért

az első teljes hetem Maidenheadben, az új otthonunkban.

Vasárnap átsétáltunk Windsorba: csak 15 kilométer, de persze hazafelé már vonattal jöttünk. A hetet leginkább a könyvtárban töltöttem: jó látni, hogy itt a könyvtár a közösségi élet központja, tele van rendezvényekkel és sokáig nyitva tart.

Egyelőre élvezem, hogy midnen csak néhány perc sétára van: sokkal kevesebbet kell tervezni, akármikor dönthetünk úgy, hogy elmegyünk egy meetupra (a helyi Wetherspoonsban zajlik főleg a szociális élet) vagy egyet kirándulni.

Csütörtökön megvolt az első helyi meetup is: társasjátékozni voltunk a Maidenhead Board Gamerekkel - volt egy magyar lány is a társaságban. A játékok jók voltak (Decrypto-t és Werewordsöt játszottunk, ez utóbbi kifejezetten tetszett), a társaság még elválik.

Pénteken végre V. is lejött: összeraktuk a kanapét és a fiókos szekrényt, valamint átsétáltunk Braybe. Még nem igazán tudok mit kezdeni azzal, hogy egy ilyen gyönyörű helyen lakunk: kicsit olyan, mintha nyaralni jötte…

fellélegzés

már akkor is nagyon örültem, amikor V megkapta az első offer letterjeit az egyetemekről (és végül mindenhova felvették, ahova jelentkezett), de végül valami sokkal jobb történt: augusztus elejétől a Sky-nál lesz gyakornok programozó. a három éves program során végig fizetést kap, a végén pedig level 6 (BSc-nek megfelelő) diplomát. éljen!

bár már kicsit beleéltük magunkat az álmodozásba, hogy loughborough-i diák lesz, az ötvenezer fontos (18,000,000 forint) diákhitel (ebből 30,000 a tandíj, a többi megélhetési diákhitel lenne) Damoklész kardjaként lógott a fejünk fölött.

nekem tíz évvel ezelőtt volt lehetőségem a szívemre hallgatni és a legkevésbé praktikus döntést meghozni, és azóta is sorozatosan ha nem is rossz, de nem praktikus döntéseket hozok (bár amikor meghozom ezeket a döntéseket, nagyon praktikusnak tűnnek).

bár most úgy tűnik, hogy mindennek ellenére mégis ezek a döntések voltak a jó döntések (nem kötöttünk kompromisszumokat), az ide vezető út hosszú volt és nehéz.

remélem,…

költözünk

Mindig tudtam, hogy az életünk, ahogy az elmúlt öt évben éltük, egyszer véget fog érni - de reméltem, hogy még lesz néhány jó hónapunk mielőtt újra menni kell.
De hát ez van, a fél életünk bedobozolva várja a csomagszállítót, a másik fele még szanaszét van a lakásban. Félig kiürült szekrények. Magunkkal vigyük, vagy menjen a charity shopba? Mi az, ami 'kacat', és mi az, amitől nehéz szívvel válunk meg? Öt évadnyi összegyűjtött New Yorkerre hogyan is mondhatnánk nemet, ha én nem tudok megválni a Száray-féle negyedikes törikönyvtől? (Nemcsak mi migráltunk Londonba, hanem rendkívül meglepő dolgok is jöttek velünk.)
Már átirányítottam a council taxot, lemondtam az internetet és új előfizetést is kötöttem, sőt: még az adóhivatal felé is bejelentettem a változást. A bútorokat még nem rendeltük meg, de a zuhany falára tapasztható totorós fogkefetartót már igen.

Nem a lakásnak köszönhető, hogy boldogok voltunk itt, magunknak teremtettük meg az otthont, és ahogy itt, máshol is meg fog…