Bejegyzések

holnap

holnap 29 éves leszek.
ezen a héten volt hat éve, hogy Angliába költöztünk.
egy hét múlva kezdek új munkahelyemen: a Bloomsbury kiadónál. (azt hiszem, most már nincs túl korán elkiabálni.)

szeretném mondani, hogy mindig erről álmodtam, de ez nem igaz: ezt a legvadabb álmaimban sem tudtam volna elképzelni. a legvadabb álmaim arról szóltak, hogy gyerekkönyveket szerkesztek egy kis kiadónál.

erre XML-ben fogok digitális dokumentumokat készíteni a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb kiadójánál. hová jutott a világ!

a tanítást persze abba kell hagynom: ezen a héten elbúcsúztam az összes angolos tanítványomtól. hiányozni fog az angoltanítás, de sok könnyet nem fogok hullatni érte - nagyon fárasztó volt ennyire gyakorlatlan tanárként ennyi magánórát tartani.

igyekszem koncentráltabb, fókuszáltabb lenni. ma munka közben amikor eszembe jutott valami más, akkor nem rögtön abbahagytam, amit éppen csináltam és elkezdtem azt a másik dolgot csinálni (mint általában), hanem felírtam egy list…
ki a Hermione, ha nem én: éjszakákon át készülök az új munkámra - ahol két hét múlva kezdek. így is - úgy is sokat kell majd tanulnom és sokáig én leszek a legbutább, de nem ártana, ha legalább azokban magabiztos lennék, amikről az állásinterjún azt állítottam, hogy "persze, ez sima ügy".

a müzliről

Már elértem mindent, amit akartam életemben:
- mindig van itthon friss gyümölcs
- és reggelire nemcsak hogy van müzli, hanem van rendes müzli, cukormentes müzli, puffasztott zabpehely, kukoricapehely, gyümölcsös granola, mogyorófélés granola, "rendes" zabpehely, instant zabpehely, instant ízesített zabpehely - és ma majdnem vettem puffasztott rizst is, de kicsit túlzásnak tűnt.

Sosem tudok hozzászokni ahhoz, hogy van. Minden alkalommal, amikor vásárolni megyek, egészen elérzékenyülök attól, hogy azt eszek, amit szeretnék. Bye-bye, minőségi éhezés, remélem, soha nem jössz vissza már.

Persze vannak más dolgok is, amik miatt úgy érzem, hogy mindent elértem, amit akartam, de psszt!
a félelmeim a következők, ebben a sorrendben:

mit vegyek fel az első nap?mi van, ha mondok valami hülyeséget?mi van, ha nem vagyok elég okos? érzem, hogy a sorrendiséggel valószínűleg hiba van, de az elsőt azért csak kitalálom, a második esetében legfeljebb nem szólalok meg egyáltalán, okosabb viszont már biztos nem leszek.

elköltözött

V. néhány hete; már amennyire az ilyen fiatal felnőttek elköltöznek. csak ruhákat vitt egy évszakra, meg amit már gyűjtöttünk a "stafírungjába".most hétvégén hazalátogatott (eddig én sem voltam az országban), és érezni lehet, hogy alakul a dinamika köztünk. most ugrik a majom a vízbe; lesz-e felnőtt kapcsolatunk, és ha igen, milyen. nekem jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, úgy vártam már, hogy végre erre a pontra érjünk, és most végre jó minden közvetlen felelősség nélkül csak élvezni a társaságát.

játékajánló - Werewords

rég volt már játékajánló, de mióta Maidenheadbe költöztünk, csatlakoztunk a helyi társasjátékos meetuphoz, úgyhogy rengeteg új játékkal ismerkedtem meg.

az egyik kedvencem a Werewords, leginkább azért, mert faék egyszerűségű, gyors, csapatban is játszható, könnyen szállítható, és nem kell érte ötven fontot fizetni.

valójában, rendkívül meglepő módon, ha akarod, akkor egyáltalán nem kell érte fizetni, ami kifejezetten vonzóvá teszi.

a játék az osztálykirándulások és táborok kedvenc "gyilkosos" vagy "vérfarkasos" játékának és egy sima barchobának a keveréke. vannak a közönséges városlakók, a polgármester, a vérfarkas és a látnok. a játék elején kijelölünk egy polgármestert, aki kiosztja a kártyákat: attól függően, hogy mennyi emberrel játszol, lehet 1-2 vérfarkas, egy látnok, a többiek pedig közönséges városlakók. ha nincsenek kártyáid, akkor a gyilkososban megszokott módon ki is lehet jelölni a szerepeket.

mi itt szoktuk bekapcsolni az appot: egy kedves amerikai mo…

egy olyan országban

élek, ahol csak felszállunk a vonatra, és két órán belül már a tengerparton lógatjuk a lábunk. (legalábbis én, a többiek nyilván a tengerben lubickolnak.) vittem magammal persze a Lincoln in the Bardót meg a Rough Translation új évadját - az első rész nagyon jó volt.

Brightonban minden megvan, ami miatt Budapest hiányzik (kivéve persze a magyar barátaim). Boldog és felszabadult városnak tűnik, el tudnám képzelni, hogy odaköltözünk, egy kávézóban dolgozunk, esténként fürdünk a tengerben vagy kiskocsmákba járunk ingyenes koncertekre.

annyira fiatalnak éreztük magunkat a kirándulás után, hogy a Sainsburysben elkérték a személyinket. mindkettőnkét. egyetlen üveg ciderhez.