kértek kakaót?

Nyolcezer forintot hagytam a könyvesboltban. Persze megérte. Ajándék lesz mind. Jó, ma a könyvesbolt sem volt az igazi, zajos volt, tömeg volt és szólt valami borzalmas karácsonyi cédé. De akkoris menekülés az utca elől, ami még sokkal rosszabb. Csak jönnek és jönnek és jönnek és egy Cseh Tamás dal jut róla az eszembe. És olyan ideges mindenki és nem tudok úgy menni, hogy ne vegyenek észre. Pedig végig a bódék mögött a piacutcán, meg lehajtott fejjel és behúzott nyakkal... És a könyvesboltban sincs csend...

Suliban az angyalkától gyönyörű Vonnegut idézetet kaptam (A hazátlan emberből), meg négy cédényi verset... nagy része olyan, amit a szerző maga olvas fel, és abba nagyon bele tudok szerelmesedni. Még Babits is van közte! Köszönöm neki, örömet szerzett vele :) Egyébként a Le pont Mirabeau is fent van úgy a neten, hogy Apollinaire mondja, ami tényleg furcsa, mert ő tényleg nagyon régen élt... Meg amikor Bartók mondja el a Cantata Profana szövegét, mmm... gyönyörű :)

(Igazából nem tudom... ha két pályázóból különdíjat kapok, annak örülni kell? Mármint örülni örülök, hogyne örülnék, most gondolkozhatok, hogy a könyvutalványból Szabó Lőrincet vagy Bodor Ádámot vegyek-e (csudaszép kötetet láttam...), és ezen jó gondolkozni, de úgy lelkiismeretileg nem érzem magam sokkal jobban miatta... de én azért meghirdettem rendesen és szépek voltak azok a plakátok...)