non confundar
Tanulni csak komolyzene mellett tudok... Komolyzene vagy jazz. És úgy jó is tanulni. Még biokémiát is, ami már majdnem olyan, mintha idegennyelv lenne. Persze van, ami szépen hangzik, mint pl a micella, ami pont olyan, mint egy szőke kis tündér neve, vagy a nikotinsavamid-adenin-dinukleotid-foszfát...
Moldvát sokszor, újra, mindig, mint a Carmina Buranat is, ami végre megvan, meg a legeslegeslegújabb BJO CD-t, meg a Bolerot és ha vége, akkor újra megint és mindig és folyamatosan, és el sem tudom képzelni közben, hogy én hallgathatok még valaha akár rockot, akár altert, akár bármit, amit a komolyzene közben tisztátalannak érzek.
Egyébként félelmetesen fekete volt ez a nap, olyan kegyetlen esős december, amikor az embernek még meghalni sincs kedve. Aztán hazafelé már jó volt, elállt az eső, a világ megszívta magát vele és tudtam, hogy csak meg kellene fogni azt a fatörzset és kicsavarni, meg a Getét is és a házakat mind, mint a szivacsot... Furcsa, hogy még az ilyen fekete esőtől is milyen tiszta tud lenni a világ.
A mai nap legfontosabb tapasztalata egyébként az, hogy franciául nem tudok verset elemezni. Ezen sürgösen változtatni kell, mert a francia a művészetek nyelve, a francia gyönyörű, a francia a minden és én nagyon nem tudok franciául, ami nem jó. Az angol iránti lelkesedésem egyébként nem fakult nyár vége óta, de négy nyelv párhuzamosan történő tanulása azért sok lenne. A latin... a latin a történelem... ha lenne választási lehetőségem, hogy latin vagy ógörög, akkor is a latint választanám, de nem tudom megmondani, hogy miért. Inkább Róma, mint Athén...
Moldvát sokszor, újra, mindig, mint a Carmina Buranat is, ami végre megvan, meg a legeslegeslegújabb BJO CD-t, meg a Bolerot és ha vége, akkor újra megint és mindig és folyamatosan, és el sem tudom képzelni közben, hogy én hallgathatok még valaha akár rockot, akár altert, akár bármit, amit a komolyzene közben tisztátalannak érzek.
Egyébként félelmetesen fekete volt ez a nap, olyan kegyetlen esős december, amikor az embernek még meghalni sincs kedve. Aztán hazafelé már jó volt, elállt az eső, a világ megszívta magát vele és tudtam, hogy csak meg kellene fogni azt a fatörzset és kicsavarni, meg a Getét is és a házakat mind, mint a szivacsot... Furcsa, hogy még az ilyen fekete esőtől is milyen tiszta tud lenni a világ.
A mai nap legfontosabb tapasztalata egyébként az, hogy franciául nem tudok verset elemezni. Ezen sürgösen változtatni kell, mert a francia a művészetek nyelve, a francia gyönyörű, a francia a minden és én nagyon nem tudok franciául, ami nem jó. Az angol iránti lelkesedésem egyébként nem fakult nyár vége óta, de négy nyelv párhuzamosan történő tanulása azért sok lenne. A latin... a latin a történelem... ha lenne választási lehetőségem, hogy latin vagy ógörög, akkor is a latint választanám, de nem tudom megmondani, hogy miért. Inkább Róma, mint Athén...
Megjegyzések