2008. július 30.

most így indulás előtt kivételesen annyira csodálatosan valószínűt álmodtam, hogy gondoltam, megosztom ezt is a nagyérdeművel, hogy lássák, ilyet is tudok.
szóval álmomban a Gyumi könyvtárban dolgozott nyáron, én meg mindenáron segíteni akartam neki, mert nem kaptam munkát sehol. aztán azt mondta, hogy végülis segíthetek, mert kicsi vagyok és könnyű és felmászhatok a könyvespolc tetejére is, ha onnan kell valami. csak az volt a baj, hogy hosszú, fehér ruha volt rajtam, meg magas sarkú cipő. (ez volt a legvalószínűtlenebb része az álomnak.)
aztán munka helyett végülis elmentünk esztergomba biciklizni. biztos, hogy esztergom volt, de a másik felén volt a duna. jött velünk a Hunor is, meg a barátnője. aztán valamelyik templomnál nem tudtunk tovább menni, mert hatalmas ünneplő, esküvői tömeg volt ott, ott volt feketében a gborz is, meg a BDS, amiből egyértelmű, hogy az évfolyamból volt valamelyik fiúnak az esküvője, de nem tudom, hogy mondjuk paniadamék vagy erchegyiáék, vagy más.
meggyőztük őket, hogy inkább jöjjenek velünk biciklizni. ők meg meggyőztek engem, hogy ha már úgyis ilyen szép fehérben vagyok, keressek magamnak valakit és menjek férjhez gyorsan, ilyen ruhában házasodni sokkal könnyebb, mint biciklizni.

2008. július 29.

börzsöny

most elmegyek megint, táboroz(tat)ni. nem lesz internet, még térerő se nagyon, lesznek viszont hegyek meg erdők meg kullancsok meg gyerekek meg könyvek meg labdák meg vonatjegyek meg animesék meg álomfogók meg mosogatnivaló meg ilyesmi. jó lesz nagyon. jobb lenne, ha Macs is lenne, mint tavaly, de ő még messzebb megy.

kilencedikén jövök.

neurológia 2

Voltam ma doktornéninél, kaptam papírt, hogy normális vagyok. Illetve ez így azért nincs ráírva, csak az, hogy Kop. CT (n+k) pathológiás eltérést nem mutatott. Az n+k natív és kontrasztos. Kaptam CD-t is az eredménnyel, de nem igazán tudok vele mit kezdeni.

Meg vásárolni is voltam ma, aminek az eredményességét jól mutatja az alábbi párbeszéd:
Maf: Szerintem rövid.
Anyu: Szerintem nem.
Maf: De az, kilátszik a térdem.
Anyu: De nem rövid.
Maf: Ez alá nadrág kell.
Anyu: Nem kell.
Maf: De rövid.
Anyu: De nem rövid.
Bár nem jutottunk közös nevezőre, nagyon szép ruhát kaptam, ez volt az egyetlen a boltban, amit nem tartok csúnyának. (Mivel a sárga meg a rózsaszín meg a rikítózöld meg a csúnyalila a divatszínek, nehezen találok olyat, ami tetszik is.)

2008. július 28.

néha jön a felismerés, hogy jé, Borgest olvasok. például ha a metaforákról ír. nem azt, ami az érettségin volt, hanem kicsit mást, de a lényeg ugyanaz. és az öregekre mindig azt írja, hogy az évek lecsiszolták, mint az emberek emlékezete az aranymondásokat.

egyébként miért van az, hogy ha a bal gyűrűslábujjam fáj, akkor jusztis azt verem be mindenhova?

2008. július 27.

családban marad

Bó: beleléptem egy meztelencsigába! holnap nyitok egy blogot és leírom benne!

azért a víz az úr

Pláne, ha árad. Mi pedig bátrak vagyunk ugyan, de nem vagánykodunk, viszünk mellényt, csónakban elfér. Mellényen kívül van evező lapát, kenu, víz, doboz, GPS meg erchegyia meg Maf. Meg szembeszél.
Azt megbeszéltük, hogy a mai nappal inkább nem dicsekszünk, legközelebb úgyis sokkal jobbak leszünk. Mondjuk nem a legnagyobb sodrásban próbálunk felevezni a Dunán, hanem a másik felén és szélárnyékban. A tömött, kackiás bajszú bácsi elmagyarázta szépen, hogyan csináljuk.

Viszont így sem volt rossz. A Lupa-szigeten kötöttünk ki. Nem ott, ahol szoktak, mert mi bátrak és kalandvágyók vagyunk, hanem egy használaton kívüli vállalati üdülő stégénél, de még kerítést sem kellett másznunk a büféhez, nyitva volt a kapu.
Azért az a jelenet megért volna egy fotót, ahogy próbáljuk áthidalni a stég és a part közti kétlépésnyi távolságot.

2008. július 26.

konfliktuskezelés 1.0

Kedves nézőink, önök gyorstalpaló konfliktuskezelő kurzusunk első, bevezető adását olvassák. A prezentált szituációban a hangsúlyt a családon belüli békére, a különböző nemű és korú emberek problémamentes együttélésére helyezzük.
A jelenet természetesen csak a fantázia műve, bármilyen egyezés valós személyekkel vagy eseményekkel kizárólag a véletlen műve.

Adott A, B és C. C gyereke A-nak, B testvére C-nek, de B nem gyereke A-nak.
A történetesen férfi, aki azzal büszkélkedhet, hogy a csöpögő csapot úgy meg tudja szerelni, hogy egy röpke közjáték után, (amikor a szerelődő lakásban lakni kényszerülő gyerekseregnek tisztán tudományos célzattal bemutatja a több centi magas víz konyhabútorokra gyakorolt hatását), a főelzáró elzárásával és a vízvezetékszerelő sürgős hívásával koronázza meg a napi munkát. De legalább nem csöpög.
C kislány, kisiskolás. Azzal büszkélkedhet, hogy az osztályából neki van egyedül mobiltelefonja, hogy az apja bármikor, bárhol hívni tudja. C-nek A megígérte, hogy elviszi ma állatkertbe. Ma reggel hat órakor. De csak akkor, ha egyedül elkészül, megfésülködik, reggelizik és beengedi a kapun.
C eddigi hét évében még sosem kényszerült rá arra, hogy egyedül csináljon reggelit magának, ezért felkel B is és segít neki, például a megfelelő vastagságú ruha kiválasztásában. Megfigyelésre érdemes lenne az a kifinomult technika, amivel B megpróbálja elérni, hogy a jelenet passzív résztvevői (D és E, akik még békésen alszanak) passzívak is maradjanak, de ezt helyhiány miatt most nem részletezzük. B-nek egyébként rossz éjszakája volt, magára vállalta ugyanis, hogy eltakarít a vizes kísérlet után. (És nagy, fekete bogarakat talált az ágyában, de akkori viselkedésének valósághű leírása nem vetne jó fényt a róla alkotott okos, értelmes fiatal nő képre.)
A reggeli készülődés a vártnak megfelelően zökkenőmentesen megy, megfűszerezve azzal az aprósággal, hogy a házban nincs víz. Itt jegyzem meg, hogy a hideg vizes hajmosás különösen ébresztő jelleggel bír akkor, ha ezt az ember a kertben a kútnál kénytelen elvégezni az utcabeli nénik fürkész és pletykaéhes tekinteteinek kereszttüzében. Szóval a reggel A megjelenéséig halad a maga megszokott útján, részletezését csupán azért éreztem szükségesnek, hogy Önök, kedves olvasók, a lehető legjobban bele tudják képzelni magukat a mostanra kialakult helyzetbe.
A probléma abban gyökerezik, hogy A B megítélése szerint rossz apa. B tudja ugyan, hogy ennek a véleményének nem lenne szabad minduntalan hangot adni, de az A jelenlétében alkalmazott lemoshatatlan mosoly hajnali hat órakor sajnos még az ágyában szunnyad, ezért B kénytelen a nem látom, nem hallom, nem veszek róla tudomást-módszerhez folyamodni. Önök, tisztelt olvasóim, bizonyára már igen tapasztaltak, s tudják, hogy ez a taktika csak kölcsönös alkalmazás esetén hozza meg a várt eredményt. Ellenkező esetben A érzékeny férfilelkét bánthatja a vidd már el a gyereked, aztán hagyj aludni-tekintet, vagy a komoly problémákat kiváltó szerintem vigyél neki esőkabátot is mondat. Utóbbiból egyértelműen kiderül A számára, hogy B rossz apának tartja, s így teljesen jogos a felháborodása, meg az, hogy nem visz.
A jelenet záróhangját különösmód egy becsapódó ajtó adja, az előzményeket pedig vonjuk jótékony homály takarásába.

Mi itt a tanulság, kedves olvasók? Például az, hogy erőszak erőszakot szül, de semmiképp sem megoldás.

2008. július 25.

csak szerényen

Maf: az a nagy baj
hogy neked van igazad
paniadam:
nekem mindig igazam van
de már megtanultam élni a tudattal
Ádámnak most éppen abban van igaza, hogy nincs értelme felsőoktatásba menni. Jó, nyilván megyek majd jövőre, ha felvesznek, egy ilyen értelmetlen szakra, mint szabad bölcsész vagy média, de egész életemben emegetni fogom, hogy miért nem mentem Huffnágel Pistihez feleségül vízvezetékszerelőnek.

válogatok

Ez egy rossz nap. Akárhogyis nézem, rossz. Rosszul kezdődött, rosszul folytatódik és záródni is biztosan rosszul fog, már eldöntöttem.
Szóval szerintem szavazzuk meg, hogy legyen végre holnap. A holnapok mindig jobbak. De ha már válogatni lehet, akkor legyen vasárnap, mert akkor megyünk megint kincset keresni erchegyiával, aztán hétfő, mert akkor megyek usziba a Hugival, aztán kedd, mert akkor lesz CT eredmény, aztán szerda, mert akkor indulunk a börzsönybe. Aztán rögtön legyen tizedike, mert akkor lesz alteros szerkgyűlés győrben, aztán tizenegyedike, mert csak. És aztán nagyon sokáig augusztus.

(Persze ebben nem hiszek, múltkor is megszavaztuk erchegyiával, hogy legyen már augusztus, de nem történt semmi azon kívül, hogy Lacibácsi megkérdezte, hogy miért legyen.)

nem kutya. puli.

ki fogja összesározni az ünneplőm, ha épp sietek valahova?
ki fog a nappali sarkában remegni, ha komáromban megdörren az ég?
ki fog üdvözölni, ha megjövök?
ki fog a kerítésen átmászva utánunk szökni?

hova kerülnek az elaltatott kutyusok lelkei...?
A hosszútávú terveim listájára az egyetemre való felvétel, négy gyerek meg a saját lakás mellé felkerült az is, hogy egyszer, csak egyetlenegyszer verjem meg dsarosit honfoglalón.

2008. július 24.

Fogalmam sincs, hogy mikor merültem ki ennyire. Pedig nem is csináltam semmi igazán fárasztó dolgot. Egész héten nyolc előtt kellett ugyan kelni és ez a tragikus tendencia folytatódni látszik, de ez mégsem ok arra, hogy a mai napot gyakorlatilag végigaludjam. Reggel a buszon (szerencsémre a tát-bp távolságot baleset miatt sikerült röpke három óra alatt megtenni), hazafelé a buszon, az altair teaházban (ami még szebb, mint a sirius) babzsákfotelben két kávé után bóbiskolva, és itthon szinte éjfélig. Hamarost megyek is és folytatom, tábor előtt muszáj lenne kipihenni magam annyira, hogy hajnali negyed háromkor is frissen és fitten mehessek be Ajtonyék szobájába aludni küldeni őket, nem úgy, mint tavaly.

Közben azon kell gondolkoznom, hogy mit jelent számomra a pressefrechheit kifejezés (azon kívül, hogy pont úgy hangzik, mintha tüsszentene az ember), meg hogy biztos nincs-e erre magyar szó...

2008. július 23.

próbáltam magam meggyőzni, hogy mivel én úgy érzem, hogy éppúgy érdemeltem volna jutalomkönyvet, mint mondjuk gborz, nem számít, hogy nem kaptam, és elég, ha mindenkinek elpanaszolom, bejegyzést nem érdemel. de nem sikerült. igen érzékeny önérzetem most duzzog, lázadozik és harap.
szerencsére ez arra ösztönöz, hogy jövőre már tényleg kiérdemeljem, és ne azt mondja KL, ha franciafakt előtt beugrom hozzá, hogy "nem is értem, miért nem kaptál, biztosan csak véletlen..." Persze.

2008. július 22.

ládázás

Múzeumok Éjszakáján NL a csillagos előadásában megemlítette, hogy volt egy tanítványa, aki GPS-el jár kirándulni. Azt a tanítványát erchegyiának hívják, és ezt ott nem tudta senki, csak erchegyia, gborz és én. Meg persze NL. Én ma már azt is tudom, hogy nem csak GPS-t, hanem adóvevőt is visz magával, meg néha ráadásként Lacibácsit a családjával, két kutyával, adóvevőkkel és GPS-ekkel, esetleg Mafot a húgával és mentoloscsokival. És azt is, hogy a geocaching nem csak az, hogy mész-mész-mész, nézed a kijelzőt és megállsz a láda előtt, hanem jobban jársz, ha nem a kijelzőt nézed, hanem a fák alját, mert úgy könnyebb megtalálni.
Jó játék egyébként ez a ládakeresősdi, hármat is találtunk (pontosítsunk, találtak) és mindháromnak beleírtam a logbookjába, hogy Maf.

Azért szeretek erdőbe járni, mert ott valahogy elmúlik az a kényszerem, hogy folyamatosan beszéljek (nem mintha a ládákról és gépekről szóló beszélgetésbe nagyon be tudtam volna kapcsolódni), és élvezem a hangom és más hangok hiánya által okozott csendet. Meg persze mozogni szükséges, mert bár jó sport az egykerekűzés, az esések nagyságával arányosan csökken a lelkesedésem. Az erdőben meg nem lehet bajom, csak feltörheti a bakancs egy kicsit a lábam, belém mászhat egy fertőző és mérgező és halálos kullancs, ilyesmi. Belém is mászott.

A húgomra meg büszke vagyok már megint, nagyon jól viselkedett. Mostantól még inkább hurcolni fogom mindenhova, mert szerintem túl ingerszegény környezetben nevelkedik. Illetve annyira nem, de hozzám képest nagyon.

kórház

Nem szeretek leletért visszamenni a kórházba. Azt mindig egyedül kell. És ha egyedül vagyok, akkor biztos látok haldoklót és akkor szomorú leszek.
A mai nyomasztó élmény hatását arra a bácsira gondolva próbálom elűzni, aki tegnap azt kiabálta a buszmegállóban, hogy én még nem akarok megdögleni, élni akarok még, élni, egészségesen! A bácsi fél nadrágszára bele volt tűrve a zoknijába, de ettől függetlenül nem tűnt veszélyesnek.
Ráadásul igaza van.

2008. július 21.

2008 július

47. Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége

Hűha. Ráadásul igaz történet alapján. Így duplán hűha.

46. Li Jü: A szerelem imaszőnyege

Nagyon régi (1600-as évek) és nagyon más kultúra, mint a mienk (kínai). Olvasgatom igencsak szakaszosan már legalább egy éve és most eszembe jutott, hogy na, ebből a könyvből már csak kicsi van, és úgyis érdekel, hogy bünteti meg Buddha az Éjfél Előtti Tanítványt (Vej-jang-seng) buja bűneiért.

45. Kundera: Nevetséges szerelmek
...születésekor minden ember kap egyet a sok millió előre elkészített testből, mintha valami irdatlan nagy szállodában a sok millió szoba közül kiutalnának neki egyet; hogy tehát a test véletlenszerű és személytelen dolog; kikölcsönzött konfekciós darab.
Emlékszik még valaki a hetedik parancsolatra? Mit jelent vajon az: Ne paráználkodj?
Mit gondolnak róla a fiúk és férfiak, lányok és nők, romlottak és ártatlanok, szépek és csúnyák, büszkék és szerények, bátrak és bizonytalanok? Mit gondolnak azok, akiknek a szerelem csak örök kacérkodás a halállal - én még fiatal vagyok, hisz szeretnek a nők? Mit gondolnak azok, akiknek a szerelem csak egy játék az élet sok játékából?

44. Babits: Timár Virgil fia
...csak az él igazán, aki másért él.
43. Tolsztoj: Anna Karenina
A végtelen világban, a végtelen anyagban, a végtelen térben kialakul egy szervbuborék; ez a buborék egy ideig tartja magát és elpattan, s ez a buborék én vagyok.
Anna regénye a nőről szól. A nő helyéről a világban. Meg persze a szerelemről, az igaziról, ami nem tűr meg maga mellett semmi mást, épp olyan önző, mint ahogy Szabó Lőrinc írja. Levin regénye az útkeresésről szól. Arról, ahogy keresi az élet értelmét és megtalálja magát és önmagában Istent.
Anna regénye szomorú. Fennkölt, tragikus, igazságtalan. Mert Anna elbukott a végén. Levin regénye boldog. Anna regényében valami véget ér, Levinében épp most kezdődik el.
Egyébként Tolsztoj zseni, köszönöm neki a világot, amibe két hétre belevarázsolt. Furcsa világ ez, üres zsebű hercegekkel, adósságot halmozó grófokkal, bálokkal, ebéddel este hét órakor, tizenkét fokos hőséggel, igazi csipke ruhákkal, harisnyás inasokkal, muzsikkal és földesúrral, rengeteg francia beszéddel, lóversenyekkel, érdekházasságokkal, haladókkal és maradókkal, levelekkel, sürgönyökkel, befolyással és sok gyerekkel.

Berlin fölött az ég

Ahhoz képest, hogy ma tényleg szerettem volna legalább belenézni a franciába, mert a nyár jótékony hatásának köszönhetően szerintem most épp bemutatkozni sem tudnék, filmet néztem. Németül, felirat nélkül. Mert annyira szeretem a derhimmelüberberlinben ahogy mondja az angyal, hogy als das Kind Kind war, meg hogy warum bin ich ich und warum nicht du... El fogok felejteni teljesen németül, ha nem gyakorlom. Márpedig elfelejteni nem szabad, mert eszem ágában sincs újra megtanulni.
De nem a német miatt nézem persze, hanem mert mozgóképben igen járatlan szemem szerint ez a legszebb film, amit valaha láttam. Ha valaki nem ismeri, sürgösen pótolja be, a főszerepet Bruno Ganz játssza, aki itt szépen mosolyog, nem úgy, mint a hitlerfilmben, játszik benne még a Columbo és rendezte Wim Wenders, aki a millió dolláros hotelt meg a bőség földjét, amiket szintén nem árt megnézni, de egyik sincs ilyen szép.

2008. július 20.

széchenyi tér

A tücskök úgy kiabálnak, mint az őrült nyuszik - állapította meg Hugi. Ez a legsötétebb részén volt a hazamenős útnak, de nem féltünk ám, mert bátrak vagyunk és fogtuk egymás kezét.
Mint egész nap.
Neki is tetszett a zeneiskolások koncertje, legalábbis azt mondta a végén, hogy a furulya szép volt, csak már nem akar ülni. Felavattuk a teret magunknak, itt eddig nem ültem a meleg kövön. Most igen, jó volt. Meg a misszióból az oboaszóló. Gyönyörű, és Eszter szépen játszotta furulyán. Most kilinkeltem ám, növelve az olvasottságát :)
Sétáltunk kicsit még a busz előtt a városban, el akartam vinni játszóterezni, mert nagyon jó volt, és nekünk itt vidéken nem igazán jut ilyen nyalánkság. De a legközelebbi játszótér annyira roncs volt, ráadásul ráköszönt egy idegen kislány, hogy szia Sára, hogy inkább Kis-Duna part, hidak, ilyesmi. Szerinte is gyönyörűek a platánfák.

Nagyon csini véraláfutások vannak a lábszáramon. Főleg a balon és főleg hátul. Úgy néz ki, mintha megrugdosták volna acélbetétes bakanccsal. Pedig csak nehezen (3 nap alatt) tanultam meg úgy felszállni az egykerekűre, hogy közben nem csaptam magamnak a másik pedált.
Most jó, hogy ilyen szomorú idő van, vehetek hosszúnacit.

update
Dehogy veszek, nem is látszik, és szoknyában szépen össze tudok öltözni a húgommal (rajta is kockás meg rajtam is) és azt nagyon szeretem, ez persze nagyon gyerekes, de ezt mindig eljátszom, ha ketten megyünk valahova. Most még az kéne, hogy valaki nekem is befonja a hajam, mint neki van, de ő nem tudja és csak ketten vagyunk itthon...

redesign béta

Tényleg nagyon tetszett az előző. Az a csigás kép gyönyörű. De tényleg rosszul néz ki más böngészőn, monitoron, ilyesmi, és ebbe nem törődhetek bele csak úgy. És Gergő szerint annyira olvashatatlan, hogy letiltotta a stíluslapom (tehát sima szövegként látja a blogot).
És ezért csináltam egy nyári bétaverziót. Még a képet is én színeztem át gimppel éjszaka. És megmutattam és azt mondta, hogy rendben van. Márpedig nekem még Gergő ilyet nem mondott. Én meg görcsösen küzdök kisgyerekkorom óta különböző férfiak elismeréséért. A Gergőéért persze pont nem, és ez csak erős túlzással nevezhető elismerésnek, na de mégis. (Meg egyébként az ízlésében is bízom, mert ért ilyenekhez.)

Ebben máris több munkám van, mint az előzőben, tehát nekem értékesebb. Kicsit olyan, mintha tavasz lenne és szerelmes lennék, de tavaszra és szerelemre mindig szüksége van az embernek.
Csak azt bánom, hogy nem lett csigás.

2008. július 19.

Férjhez kéne menni - mondta anya. Mármint neki vagy nekem. Mert csupa olyan gond van, ami olyan helyen szokott lenni, ahol nincs férfi. (Ezt arrébb kéne tenni, azt le kéne festeni, a Bb meg még nem elég ügyes, meg nincs is itthon...) Csak az a baj, hogy az utóbbi néhány évtizedben igencsak csökkent a férfiak házasulandó kedve, nem vállalják ám a felelősséget a gyerekeikért, inkább megnézik, hogy vajon más szoknya alatt is ugyanaz van-e.
Mondjuk egyelőre szerencsére nem fenyeget az a veszély, hogy bárki meg akarná kérni a kezem.

Egyébként anya szerint úgysem eszem meg két nap alatt tizenöt túrórudit. Téved.

2008. július 17.

23. oldal játék

Most megint összefutottam ezzel az igen szimpatikus játékkal. Egyszer nagyon régen már igen, akkor épp Malaparte Kaputtját olvastam, legalábbis a mondat ezt mutatja. Az egyébként szerintem a világ legszebb háborús könyve, ha valaki összefut vele, mindenképp olvassa el.
Most kicsit csalok, mert tekintve, hogy kivételesen az íróasztalnál ülök, a második matek érettségi feladatgyűjtemény van hozzám legközelebb. De a noti hordozható, ezért átülök inkább az ágyamhoz, hogy az legyen közel, amit épp olvasok.

Itt a játék:
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet!
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon!
3. Keresd ki az ötödik mondatot!
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt!
Ez hosszú levelet adott fel a Times címére, amely azt bizonygatta, hogy az állítólagos Tichborne arcátlan csaló.
/J. L. Borges: A titkos csoda/
Mondjuk szívem szerint az oldal második mondatát raktam volna be, ami sokkal szebb, vagy például azt, hogy "utálatos a tükör és az apaság, mert szaporítják és kiterjesztik a világegyetemet."

Mindenesetre, kedves blogolvasók, adjátok tovább :)

Borges

Nagyon tud zavarni, ha nem értem, amit olvasok. Persze sokféle nem értés van. Ha nem találom a mögöttes tartalmat, az egy dolog. Ilyen volt Bodor Ádámnál. Ha a szavakból nem áll össze értelmes mondat, az is egy dolog, oda kerül most Esterházy Ki szavatol a lady biztonságáért? című remekműve, amit majd köszönöm, inkább néhány év múlva, most még kicsit erős és öncélú. Ha mondatok vannak ugyan, talán valami történet is, de olyan kusza lesz tőle az ember feje, az se jó, az van most Tandori Dezső Madárzsokéjánál, amivel még küzdök egy kicsit.
Szóval ezek a meg nem értések nem bosszantanak, mert úgy gondolom, hogy kicsit növök meg okosodom még és nem lesz baj. Vagy nem is velem van a baj és tényleg nincs semmi értelme. De ha értelmes, kerek, egész mondatokból nem tudom összerakni a történetet sokadszori olvasatra sem, az igazán rossz.
Így addig nem tudok elaludni, amíg rá nem jövök, hogy ki ölte meg Karvalyt. Rosendo Juárez, a lujáni lány, vagy az ember a piroslámpás házból?

2008. július 16.

monocikli

Olyan nincs, hogy egykerekű bicikli. Azzal azt mondod, hogy egykerekű kétkerekű. Monocikli, unicikli vagy csak szimplán egykerekű, olyan van. És igen nehéz vele megtanulni közlekedni. Még akkor is, ha az emberen van csuklóvédő.
De nem adom fel, és pihenésképpen ügyes monociklisekről készült videókat nézegetek a youtube-on. (Bizton állíthatom, hogy mindegyik hamisítvány, ilyet biztosan nem lehet, még simán előremenni se.)

2008. július 15.

levél

röpke három napja írok egy levelet valakinek. már két soros. azért haladok ilyen lassan, mert megfogadtam, hogy én ugyan nem írok neki, ezért mindig kitörlöm.

ha megírnám, azt írnám benne, hogy szerintem butaság, hogy olvasol, de nem írsz. szerintem ez valami furcsa, számomra érthetetlen férfilogika. szerintem így is gondolsz rám, de ráadásképp nekem is rossz. de ha ez neked így tényleg jó, akkor nem mondtam semmit.

most megoldottam, hogy ne szegjem meg, amit megfogadtam, de azért erre a módszerre nem vagyok büszke.
a soha-el-nem-küldendő levél legújabb változatát egyébként egy nagyon ismert Puskin-idézettel kezdtem. képzeld ide.
vajon minden nő lehet Anna, ha egyszer a pályaudvaron meglátja Vronszkijt? vagy a világon vannak az Annák és vannak az egyéb nők, akik nem lehetnek soha igazán szerelmesek?

2008. július 14.

reklámhelye

Hamarost megjelenik a következő FÉL, lesz benne Martinnak kávézóblogos írása, meg Bardo versei nyilván, például ez, meg én is benne leszek. Ezt meg Martin harangozta be igazán szépen, itt.
Ezt most egyrészt azért írtam, mert kölcsönreklám visszajár, másrészt meg mert hozzám is érkezik nemsokára postán pár (50) példány a FÉLből, egész jó fiatal-amatőr költők (főleg sárvárosok) egész jó verseivel, akinek kell, az majd jelentkezhet nálam, a maradéknak meg kitalálok valami jó helyet.

vámpíros

álmomban a Bejó megharapott és ezért én is vámpír lettem. és mindenki, akiből ettünk, szintén vámpír lett. és volt olyan vámpír is, akinek az anyukája nem tudta, hogy vámpír és minden éjjel haza kellett mennie. aztán egyszer megharapta az anyukáját is, aki nagyon gonosz, vérszomjas vámpírrá vált. beöltözött békávé ellenőrnek és várt minket a metróban. mi meg beszöktünk a négyes metróhoz, bújkáltunk az aluljáróban meg a sínek között (sokat álmodom metróval).
egyébként a vámpírok úgy voltak kifestve, mint a Kiss tagjai, de erre csak most jöttem rá, hogy néztem a Kisses videót erchegyianál plurkon.

2008. július 13.

entellektüel

nem mondom, hogy minden simán és zökkenőmentesen ment ebben a pár napban. a legrosszabb talán mégis az volt, amikor kiszálltunk a csónakból pihenni egy lakatlan szigeten és elkezdtem olvasni szépen, akkor apu magyartanár felesége azt mondta, hogy biztos csak azért hurcolom magammal az annakareninát, hogy intellektuelnek tűnjek (olyan csúnya szó, le sem tudom írni helyesen) és látszott rajta, hogy komolyan így gondolja és meg sem fordul a fejében, hogy azért olvasom, mert tetszik.
és annak ellenére, hogy tudom, hogy nincs igaza, mégis elromlik az íze a könyvnek egy ideig.
már kezdtem nagyon antiszociálissá válni, szóval muszáj volt emberek közé menni. hívtam hát erchegyiat, hogy budapest nyüzsög meg mozog meg minden, menjünk már be. a l'institut francaise-nél a francia forradalom sokadik évfordulója alkalmából utcabál, eddig szinte minden évben remek francia zenét hallgattunk. most diszkózene volt és óriási kivetítőn mentek a klippek. meg tömeg is volt, azt meg egyikőnk sem bírja.
szóval miután meghallgattuk, hogy itt egy csomóan franciául beszélnek és megvolt az örömöm, hogy szavakat értettem belőle, felszaladtunk a várhegyre, sikló felülről meg középről, zsibongó, hídünnepes lánchidat néztünk az alagút szélére, a város fölé kiülve. volt tüzijáték is, a legszebb olyan, mint egy pitypang. de csak az aranyszínűt szeretem, a többi csicsás. közben a lánchídnál a jamaikai trombitást énekelte valaki, meg autók is mentek, akkor még szebb, ha nem csak a híd, hanem az alagút is le van zárva, vagy még később, akkor már csak a taxik járnak.
most először kerültem ki a szögesdrótot, eddig mindig a biztonsági korláton belül maradtunk, de kisgyerekkorom óta vágyom arra nagyon, hogy kiüljek a szélére (nagyon nagy pereme van, nem veszélyes) és most végre. aztán átmentünk a híd alatt ott, ahol a villamos szokott, itt is régóta szeretnék, csak sosem volt rá alkalom, és most nem járt a villamos, tehát nem volt veszélyes, csak érdekes és szép volt. szerintem szép.
a millenáris is klassz éjjel, fűben fekve fényszennyezett csillagnézés, talán a likőrös bogyónak köszönhető, talán csak fáradt voltam, mindenesetre sok butaságot beszéltem össze, amit-amiről nem kellett volna. aztán hazafelé még luppa-tó, narancssárga volt a hold, nagyon szeretem, ha olyan, akkor a legszebb.
meleg volt éjjel, szeretem a meleg, nyári éjszakákat.

2008. július 11.

a mekiből

Érc volt olyan kedves és megnézte nekem, hogy hol lehet netezni kalászon. a mekiben. szóval ma evezni voltunk egész nap a dunán, felmentünk szentendrére meg vissza, meg megkerültünk egy csomó szigetet meg feltörte az evező a kezem és megsütötte a fejem a nap, de jó volt. szép madarakat láttunk a szigeten, amelyik csak kedden és pénteken látszik, és csak egy egész picin múlik, hogy most tényleg sziget. meg az annakareninát is vittem, és nem ázott el, nem úgy, mint három éve a tiszán a pendragon legenda. most imbolygok egy kicsit, fura, remélem, elmúlik, mire megyek haza.
hazaérvén rögtön felszálltam apa szuper orosz versenybiciklijére, amin nem érem el a pedált, ha felülök, és a testi épségem, meg persze a notimét kockáztatva kitekertem ide. itt van csokis shake, meg net.

írtam egyébként offline módban is, mindjárt feltöltöm és visszadátumozom. bár az olyan Gergős.

evezés közben néha eszembe jutott egyébként a Bea, aki már harmadik hete edzőtáborban van, és neki biztos rossz lehet, amikor én meg itt élvezem az egészet és ezért inkább nem hagytam abba az evezést, ha belekattogott a vállam, mert eszembe jutott, hogy ő sem hagyná és ezt nagyon tisztelem benne.

2008. július 9.

ugyan nem találtam wifit, éles eszemmel rájöttem, hogy lehet blogolni net nélkül is. majd bemásolom, ha odakerülök.

Maf: te, borimumus, te is azt látod, amit én?
Borca: jé, az egy rántott sajt, ott szalad!
Maf: te nem vagy éhes?
Borca: de, kapjuk el!
Maf: szia rántott sajt! akarsz ebéd lenni?
Bíbesz: akarok!
Borca: miért?
Bíbesz: én már úgyis a halálomon vagyok, öreg vagyok én már.
Maf: mit szeretnél, mit csináljunk előtte veled?
Bíbesz: sózzatok meg paprikázzatok!

az igazi mumusok egyébként nagy, cuppanós puszival esznek rántott sajtot, és az igazi rántott sajt csilingelve kacag közben. de szerintem akkor is brutális ez a játék, mint a gyerekjátékok nagy része. (úgy általában brutálisak a kisgyerekek, mintig csodálkozom.) bár talán csak azért játszottuk, mert a megfőzés az az elkapjuk kezét-lábát és hintáztatjuk módszerrel történt, amit a rántott sajt különösen élvezett.
anyu beugrott most a suliba a bizinkért, így július második hetében talán már nem árt elhozni. KL azt mondta neki, hogy lehet, hogy kaptam jutalomkönyvet, csak nincs sehol. még jó, hogy nem én mentem be, mert akkor most nagyon szomorú lennék, így csak elkönyvelem egy iskolai bakinak ezt is. ha nem lesz meg, akkor másnál biztos jobb helye lesz, könyvet keresni nem szabad.

update
köszönöm a dicséretet.

update 2.0
nem kaptam könyvet, ami nem baj, de akkor a gborz meg miért?

2008. július 8.

hadiveszteség

képtelen vagyok a ruhámra vigyázni. a ruha azért van, hogy hordjam. tehát fára másszak, koncertre menjek, fűre üljek, sátort állítsak, világot lássak, reggelizzek, éljek benne. az, hogy a rövidnadrág esetleg fehér, nem gátolhat meg semmiben, ráadásul még külön jó is, mert a farzsebben remek helyük van a még le nem vert cövekeknek.
azért ha ebből nem tudja anya nekem semmilyen csodaszerrel kivenni a foltokat, akkor feketét veszek, az jobban bírja a strapát, és átvarrom rá erről a gombokat (mert a legújabb hobbim a gombvarrás, minden este varrok egy gombot a nacimra, nagyon jól néz ki és még élvezem is).
már legalább két napja itthon vagyok, s a szó legszorosabb értelmében hódolok az édes semmittevésnek. igyekszem a lehető legtöbb időt az ágyamban a macimmal meg a párnámmal eltölteni, hiszen idén nyáron erre még (szerencsére) nem sok lehetőségem volt.
de már nekem is elegem van magamból, ezért holnap aktivizálom magam és felmegyek apához kalászra, mert ott nincs internet és ezért sokkal jobban fogok haladni az annakareninával, mint az elmúlt két napban. bár most a notimat is viszem, hátha elkapok valami kóbor wifit, meg meg is szeretném mutatni apának, mert azt hiszi, hogy valami rossz dologra költöttem a pénzem, pedig nem, jó kis gép ez.
nem olyan rossz ott egyébként, csak nincs net, a kemény földön kell aludni, és nem jövünk ki jól apa feleségével, ez mondjuk a legfőbb indok. ő viszont nagyon finomakat főz, meg a tesók is hiányoznak már, ma velük álmodtam.
a mai igen kevés éber órámból igen sokat töltöttem ennek a blognak a csinosabbra pofozásával, kb addig, amíg Gergő azt nem mondta, hogy reménytelen, mert ez ie alatt meg más monitoron mindenképp hülyén fog kinézni, mert a html nem tud olyat, amit én akarok. én mondhatom, hogy a html buta és az ie buta és a más monitorok is buták, de az nem oldja meg azt a problémát, hogy tényleg hülyén néz ott ki, pedig nálam nagyon szép és még olvasható is.
szóval el is kezdtem csinálni egy másikat, de az meg feketefehér, biztos azért, mert szomorú vagyok emiatt, de feketefehér meg ne legyen már, az olyan depis meg nem is illik hozzám.

inkább elmesélem, hogy amíg kicsi voltam, nagyon kicsi lakásunk volt még fent a hegyen, egy szobában laktunk öten (apa meg anya meg az öcséim) és nem tarthattam kutyát meg macskát meg lovat meg majmot, valamilyen különös, gyerekkori énem által el nem fogadható ok miatt. én akkor befőttesüveggel kimentem a nagyrétre, meg néha a kisrétre is, arról ráadásul biztosan csak mi tudtunk, mert az olyan titkos rét volt, és szedtem bele csigákat. sokat. raktam be nekik lapulevelet meg füvet is, és ők voltak a háziállataim. néha locsoltam a füvet nekik, hogy vizet is kapjanak. aztán egyik este véletlenül nem raktam rá az átlyuggatott fedőt a dobozra, és a csigák mind megszöktek. még hónapokig találtunk a lakás különböző pontjain eltévedt csigabigákat, vagy csak egy-egy árulkodó, csillogó nyomot.
arra is emlékszem, az már kispesten volt biztosan, nagyobb lehettem, már talán nyolc éves is, hogy versenyeztettem az összeszedett csigákat. hogy melyik ér hamarabb a lapulevélig. az is lehet, hogy ezt az igen izgalmas és gyors lefolyású játékot az öcséimmel játszottam, vagy a Renivel, aki a piros házaknál lakott és szép, szőke haja volt.
talán valahol itt kezdődött.

redesign

A háromszázadik bejegyzésre akartam magam meglepni egy új dizájnnal, de akkor épp sem ötletem, sem időm, energiám nem volt rá. Ma is sok változatot kipróbáltam, aztán hirtelen beugrott, hogy igen, ezt akarom. A háttérben lévő kép a wikipédiáról van, egészben ilyen, de valamiért így nem tudtam berakni.
Még sok munka van vele, meg kell csinálni például a zenelejátszót, hogy szépen nézzen ki, meg a Gergőt meg kell kérni, hogy csinálja meg nekem az idézeteket szépen idézőjelesre, mert azt eltüntettem véletlenül.
Nekem most tetszik, reggel meg majd meglátjuk, az előző végülis még megvan és azt is nagyon szerettem.

Kispál - Csiga





2008. július 7.

eszembe jutott egy nagyon sötét emlék. olyan, amire nem gondoltam, amióta megtörtént, mert muszáj volt elfelejteni. olyan dolog, ami mindig csak mással eshet meg, velem soha, és eddig nem is tudtam, hogy velem is, csak most, hogy előjött az az emlék.
sosem mondtam el senkinek, furcsa. és az is furcsa, hogy azért felejtettem el, mert végig azt hittem, hogy én vagyok a rossz gyerek.

most szomorú vagyok és gondolkodós, pedig aludni akartam.

2008. július 6.

VOLT fesztivál 2008

Csak röviden, részletesen és szépen úgyis majd az Alterbe megy. Most lázas vagyok és ideges a MÁVosokra, milyen már, hogy a sopron-győr távot röpke három óra alatt tesszük meg és így lekésünk minden csatlakozást. Előtte ötkor keltünk, gyönyörűen összepakoltunk, tényleg, én futottam is egy kört, mert fáztam.

Nagyon hideg volt éjjel. Annyira, hogy fel-felébredve magam köré csavartam a Macs pokrócát, de még a törülközőmet is a hálózsák alá, és arra gondoltam, hogy talán mégsem kellett volna visszautasítani a Szabolcs nevű fiatalember szíves invitálását a sátrába, hátha ott melegebb van. Mellettünk folyamatosan zene szólt, Manu Chao, Kispál és Boban Markovic, akkor fel is akartam kelteni félálomban Macsekot, hogy hallgasd, ez a Boban Marko, de szerintem akkor most haragudna, jogosan.

Mielőtt aludni mentünk volna, Péterfy Bori volt éjféltől, de már akkor is nagyon hideg volt, ezért nem maradtunk. Pedig élőben még jobb hangja van, mint felvételen. Sokkal.
Tegnap volt URH is, nagyon sokan voltak, de igen kevesen tudták csak énekelni, hogy
Ismeretlen katona sírjában ülsz
Ismerős helyzet, de mégiscsak nyomaszt a bűz
Csukd be a szádat, mert belőled ömlik a gáz
Magadhoz nyúlnál, de a kezed is erősen ráz
Minden rendben van, szerelmem
Furcsa, hogy URHt sosem hallgattam, mégis szinte minden számot ismertem. Hiába, azért az Európa Kiadós - Sziámis - Balatonos korszakomból talán rémlik még valami. Jó koncert volt egyébként, csak nagyon rövid. (Bezzeg a Manu Chao 110 perces koncertet adott.)

Voltak veszprémi egyetemisták, sokan. Olyan is, aki nem haragudott, amikor a lábára ejtettem egy félig felállított sátort, hanem átköltöztette nekünk a betonról a fűre, azaz a tábor egyik feléből a másikba. Én addig vittem a boroskóláját. Meg olyan is, aki ismeri Pötyit, (aki J77-el együtt írta a Banánhalblogot, amíg abba nem hagyta), és lehet, hogy átadja, hogy üdvözlöm. Szóval egyre szimpatikusabb ám ez a veszprémi egyetem, innen messziről úgy tűnik, hogy csupa rendes ember jár oda.

Volt egy rasztahajú lány, akit Szivárványnak hívtak. Szerintem nagyon szép volt, mosolygós és stoppal jött, mondta, hogy már négy éve azzal jár. Ma a vonaton bántuk, hogy nem ezt az utat választottuk mi is...

Nagyon sokat olvastam az Anna Kareninából, kora délután nem volt sose semmi dolgunk, akkor mentünk ketten Maccsal, könyvvel a kezünkben (nála Babits volt...), hogy keressünk nyugis és árnyékos, ahol majd szépen egymás hátának vagy egy fának lehet dőlni. Furcsa látványt nyújthattunk a sok söröző fiatal közt, de nem bántott minket senki, sőt. Meg is lettünk dicsérve.

Piros textil karszalagot kaptunk, olyan a hetijegy, ez nem zavar úgy, mint ezek a nejlon vackok szoktak, maradhat sokáig. (A sziget hetijegy két éve addig maradt, amíg nem szólt valaki, hogy kinevetnek a hátam mögött, hogy na, ez mit keresett szigeten? ma már nem szedném le emiatt, rég volt már.)

A végére azért eléggé elfáradtunk, én meg is untam egy kicsit, jó-jó, szép-szép, de szerintem a Manu Chaos este méltó zárás lett volna. Jó koncertből is megárt a sok.

update
Megírtam az Alterba, Macs képeivel lesz hamarost díszítve.
Macs meg ezt írta, nyilván linkelem, mindig :)

2008. július 5.

pillanatkép 2

Ezt most leginkább azért, mert Bardo az írta, hogy csak egyszer lehet. És nehogy már igaza legyen.

Az milyen szívás, hogy szépen békésen fesztiválozok és jön a Martin egy Magyar Naranccsal, hogy van benne Esztergom meg Meggyes meg Szentistván, én meg nem azt mondom neki, hogy Sopronban nem kell Esztergom, éppen nyaralok, vagy ilyesmi, hagyjon a politikával, hanem szépen nyugisan elkezdem olvasni.

Az meg milyen tökjó, hogy bemegyek a red loungeba és Szalóki Ági van és bemondják, hogy játszik Schreck Ferenc. Ő nekem a harsonatanárom, szóval küldtem is neki rögtön egy esemest, nem ám, mint tavalyelőtt, amikor Szigeten sokszor hallottam játszani, de nem vett észre. Most szerintem örült nekem. Majd ha még híresebb lesz, eladom az idei ellenőrzőmet, tele van az aláírásaival :)

Manu Chao nagyon jó volt. Nagyon nagyon nagyon. Majdnem kétórás koncertet adott, áááá, utána már nem igazán volt erőnk Kiscsillagra menni. De azért megpróbáltuk.
Meg színdarabot is láttunk tegnap, majd ha hazaérek, mindent részletesebben, szépen.

Egyébként tök jó itt. Szeretem. Még kakaó is van, meg egész barátságos szomszédok. Fesztiválfeeling :) És kezdem belátni, hogy attól függetlenül, hogy utálom, ha tömeg van, van abban valami jó, ha az a rengeteg ember egyszerre táncol meg rángatózik meg ugrál és biztos egyszerre dobog a szívük is és biztos érzik, hogy na, most mi összetartozunk, mert mind azt a pasit nézzük és hallgatjuk, aki ugrál a színpadon és franciául és spanyolul kiabál.

Macs egyébként előttem ezt írta, most meg itt kuksol mellettem és néz :)

2008. július 4.

pillanatkép a voltról

most épp valami jó kis jazz (vagy olyasmi) szól, bejöttünk szépen a red lounge sátorba Maccsal, ami korhatáros ugyan, és neki még van vagy két hónapja a 18-ig, de nem volt ellenőrzés, csak dísz az a két őr a kapuban. különben sincs itt semmi különös, csak annyira fellengzős dolog, hogy van egy korhatáros helye a voltnak.
egyelőre elvagyunk, sopron nagyon szép város, szeretem, itt meg kosz van ugyan, zaj és tömeg és azt utálom, de az esti koncertek (mondjuk a tegnapi kispál vagy a mai frenk) kárpótolnak.
most azt mondják, hogy vihar lesz és rögzítsük jobban a sátrat, de nem lehet, mert ahova kifeszítenénk, ott is sátrak vannak. meg mindenhol.

egyébként tök jól bezöldült a vénás injekcióm helye, kicsit fáj is, mentem vele elsősegélyre, aztán szereztünk rá jeget, most már nem gáz, csak kicsit olyan szerintem, mintha belőttem volna magam.

az tetszik, hogy megtaláltam, hogy itt van net, lehet, hogy leszek még vasárnapig.
(közben nyilván ír Macsek is, az övé itt olvasható, ilyenkor mindig vigyorgok, hogy ez van, ha két netfüggő blogger bulizni megy.)

2008. július 1.

VOLT lesz

bocs a címért.

szóval most pakolás van, kell macsekos bögre, bicska, májkrém, tiszacipő, mobiltöltő, annakarenina, toll, füzet, pénz, törülköző, fogkefe, hálózsák, hajgumi, bikini, papucs, leégés utáni krém, kékbogyó, narancssárgabogyó. talán más is, azt mindjárt összegyűjtöm.

a tervezett koncertekről szerintem már írtam, Goran Bregovic elmarad, de nem baj, lesz URH meg Manu Chao meg 30y. Kiscsillag is, de oda semmiképp nem megyek, mert nincs esély arra, hogy találkozzak ott valakivel véletlenül.

talán vasárnap jövök.

update
eleve csak extrém esetben nyúlok bármilyen tudatmódosító szerhez (alkohol), de most azért mégis rossz azt tudni, hogy ha akarnám, sem szabadna. sok az a napi négy gyógyszer.