Europaisches Blasmusikfestival

Most, 13 óra buszozás után csak azt tudom, hogy holnap bemegyek suliba, de azt, hogy minek, azt nem. (A kisördög bennem azt mondja, hogy aki ilyen remekül tud aludni a kényelmetlen buszon, simán tud a kényelmetlen padokon is, de nem hallgatok rá.)

Meg azt is tudom, hogy jó volt nagyon.

Csak tételmondatokban:

• Németországot a fenyők meg a zsömlék miatt szeretem. Szerencsére mindkettőben volt részünk bőven, de csak a szálláson.
• Megtanultam, hogy kell kimondani Aue város nevét. (Éppen így.)
• Megtanultam (persze csak elméletben), hogy fújás előtt csókolózni kell, hogy jó legyen az Ansatz.
• Megtudtam, hogy milyen, ha az embernek három nap alatt nyolcszor kell fellépnie. (Az egyik menet az eső miatt elmaradt, nem azért, mert a zenészek cukorból vannak, hanem azért, mert a hangszerek fából.)
• Megtudtam, hogy milyen érzés, ha egy 5000 fős sátor tele van és mind ünnepelnek és nem engednek le a színpadról és nem tudunk ráadást játszani egy egyszerű szervezési hiba miatt.
• A külföldi zenekaroknak először mindig az egyenruháját csodáltuk meg (egyiknek sincs olyan szedett-vedett ruhája, mint nekünk, hogy még a mellény is legalább négyféle (van dorogi, régi dorogi, táti, csolnoki és talán még sárisápi piros is, mert ugye mind más árnyalatú vörös)), aztán a tokokat, aztán a csodás, csillogó hangszereket, és csak aztán figyeltük a zenét...
• Az angol pékek műsora nagyon ütős volt, de ezt sem jó túl sokszor hallani.
  
• Még mindig meglep, hogy a zenei nyelv igazán világnyelv, és hogy milyen furcsa, hogy mi is tudunk Alte Kameradent meg New Yorkot játszani, meg mondjuk az észtek meg az amerikaiak is tudnak.
• 12 nemzet 15 zenekarának 567 zenésze játszik egyszerre Radetzky marschot. Képzeljétek el. Gyönyörű!
• Találkoztam egy nővel, akinek ugyanolyan Amati harsonája volt, mint nekem. Még kezet is fogtunk, és mondtuk, hogy "Kollege!"
• Meglepődtünk, amikor Marienbergben a női mosdóban egy néni magyarul szólt hozzánk, mondta, hogy "jajj, hát ti dorogi kislányok vagytok, hatvan éve még én is dorogi kislány voltam!" Kiderült, hogy a faluból többen dorogiak, ide deportálták őket. (Azt hiszem...)
• Már tudom, hogy milyen úgy játszani, hogy az ember ujja-szája odafagy a hangszerhez, de azt is tudom, hogy milyen jól esik utána a forró virsli meg a forralt bor...
• És még azt is tudom, hogy milyen jókat aludtam az esti koncertek után a magyarkönyvemen.

Remélem, hívnak minket legközelebb is.