Na, most nem kell kávé.
Ma valaki azt mondta nekem, hogy látszik a szememben, hogy bonyolult az életem. Nincs igaza. A blogomból látszhatna, de nem is bonyolult.
Azt, hogy mit gondolok, érzek, akarok kérdezni, akarok mondani, csak én tudom. Más nem. Akkor sem, ha azt hiszi, hogy tudja. Rosszul hiszi. Aki utoljára akarta helyettem tudni a gondolataim, az a nevelőapám volt. Azóta kevés tulajdonságot utálok jobban. (Mondjuk a hazudósságot, az arroganciát meg a beképzeltséget.)
Ma valaki azt mondta nekem, hogy látszik a szememben, hogy bonyolult az életem. Nincs igaza. A blogomból látszhatna, de nem is bonyolult.
Azt, hogy mit gondolok, érzek, akarok kérdezni, akarok mondani, csak én tudom. Más nem. Akkor sem, ha azt hiszi, hogy tudja. Rosszul hiszi. Aki utoljára akarta helyettem tudni a gondolataim, az a nevelőapám volt. Azóta kevés tulajdonságot utálok jobban. (Mondjuk a hazudósságot, az arroganciát meg a beképzeltséget.)
Azt viszont különös módon nem mondja meg senki, ha velem van baja. Mással ordít. Ráadásul az egész hülyeség, nem akartunk semmi rosszat, nem volt hátsó szándék, még csak nem is gondoltunk szemétkedős kérdésekre, pláne nem tettünk fel olyat.
Azt hiszem, hogy nagyon furcsa egy világ ez.
Azt hiszem, hogy nagyon furcsa egy világ ez.
Megjegyzések