Most, ha majd megkérdezik tőlem: "Ki a barátod?" - azt fogom felelni: Misa csikó. És majd büszkén hozzáteszem: egyébként költő...Tulajdonképpen nem tossz, ha egy kicsit dicsekedhetünk egymással.
Az előző két éjszaka annyira szörnyű volt (persze nem miattad, szeretek veled aludni), hogy már megint nem merek lefeküdni. Ha vízszintben leszek, jön a köhögés, a fulladás, az elaludni nem tudás, a felébredés, a nemkapoklevegőt, jajj. A hőemelkedés csak ráadás.
Holnap (ejnye, ma) megint elég fontos lenne Bp, szinte kizárt.
A bejegyzés és az idézet közti kapcsolat az, hogy ezt a könyvet olvasgatom alvás helyett. Meg még sok más dolog helyett.
Megjegyzések
Csak azért írok, mert véletlen elkeveredtem a blogodra és hatással volt rám. Szóval visszacsatolok.:-)
Nincs ma jó napom. 39 éves nő vagyok és néha sírok az élet gyönyörűségén, ahogy talán Te is tudsz ilyet érezni. Pedig nagyon szar helyzetben vagyok, sokak szerint.
...nemtom mi történt velem, amikor olvastam a soraidat. Valahogy átéreztem, hogy a közlési vágy, a szavak micsoda hidat építhetnek és ez katarzis volt.
Talán örülsz, hogy ezt leírtam! Szép napot és boldogságot Neked!:-) Boldizsár Enikő
madelif2@citromail.hu
Írok e-mailt.
Köszönöm.