kis kieg.

sétáltunk vissza a Moszkvára, és hát volt ott egy ház, ahol lakott Babits, aztán tíz méterrel arrébb meg volt még egy, ahol szintén, ki érti ezt, mi ugyan nem, de addigra már boldogság volt, mert megszáradt a cipőm belseje, kellene vennem egyet az ilyen esős napokra, aminek nem lesz lyukas a sarka, ahol így nem folyhat majd be a víz, de nem vehetek, mert ha már ilyen sok pénzt kiadtam cipőre, mint erre a tiszára, akkor ugyan ne menjen már tönkre, de ha mégis, akkor addig használom, amíg nagyon tönkremegy, aztán az is boldogság volt, hogy a repülőgép szárnya alatt a fűben térdelve nem lett sáros a hófehér farmerom, hanem csak itthon, amikor ráugrott a Nyuszi, de hát ezért nyuszi, az meg már megint nem boldogságos, hogy végig bennem volt a fájás, hogy csak ezen az utcán kellene végigmennem, és akkor, meg hogy itt és itt ez és ez, meg hogy milyen lenne ha, de a fájás majd elmúlik, és az jó, meg a fényképek is jók tulajdonképpen, bár csak tömegközlekedési eszközökön (busz, metró, repülő) jutott eszünkbe elővenni a gépet, meg egyébként sem mindegyikünk szalonképes mindenhol. az a kék pedig a karszalag, határozottan használhatóbb a tavalyi matricánál, pirospont az OKM-nek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo