úgy mentem be, hogy ki fogom húzni a reformációt, és kihúztam a reformációt. így kell ezt csinálni. és az ajtó előtt hagytam mindent, a szakítást, azt, hogy anyát holnap műtik, és már a kórházban van, azt, amit még mindig nem tudok felfogni, azt, hogy vizsga előtt öt perccel összevesztem GyP-vel (mert bár nem ezekkel a szavakkal mondta, de az volt a lényege, hogy anya rossz anya, csak mert a Bb elmehetett a barátaival bulizni, és ha nem engednék el a szülők a gyerekeiket éjszakára, akkor... minden másképp lenne. nem érti meg, hogy nem ezen múlik. normális esetben mondjon, amit akar, kimerült vagyok, frusztrált.)
aztán amikor kijöttem, egy ideig jó volt minden. hónapok óta nem voltam ennyire magam alatt, mint mostanában, most már végre mindennek jónak kell lennie.
aztán hazafelé a buszmegállóban szomorkodott a Ricsi, akit a zenesuliból ismerek, kérdeztem, hogy mi baja, mondta, hogy semmi különös, csak meghalt a legjobb barátja. akkor sírtunk egy kicsit ketten, szerinte a Balázs még most is élne, ha ebben az elitiskolában nem lett volna még szombaton is suli. de azért ő is tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű.
aztán amikor kijöttem, egy ideig jó volt minden. hónapok óta nem voltam ennyire magam alatt, mint mostanában, most már végre mindennek jónak kell lennie.
aztán hazafelé a buszmegállóban szomorkodott a Ricsi, akit a zenesuliból ismerek, kérdeztem, hogy mi baja, mondta, hogy semmi különös, csak meghalt a legjobb barátja. akkor sírtunk egy kicsit ketten, szerinte a Balázs még most is élne, ha ebben az elitiskolában nem lett volna még szombaton is suli. de azért ő is tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Megjegyzések
anyudnak a legjobbakat!
ricsinek meg van némi igaza...