ahogy mentem tegnap hazafelé a huszonegyesen, csak úgy a semmiből megállított valaki, hogy olvassa a blogomat, és azóta – azon kívül, hogy mennyire örültem neki, és mennyire jól esik az ilyen, főleg annak tükrében, hogy mostanában a hűtőről, az internetről és az óráimról írok csak – azon gondolkodom, hogy tulajdonképpen picit megijesz, hogy megyek az utcán, vagy utazok a huszonegyesen, és csak úgy megismer valaki. nem a kedves blogolvasóktól félek persze, hanem csak úgy. (persze végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem engem ismert meg, hanem a csigabigás táskámat, mert a csigabigás táskámról gyakrabban teszek ki képeket, mint magamról.)
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések