a Kaddisból van a napom hetem életem két fő mottója.
én ugyanis mindig dolgozom, és erre nemcsak a megélhetés kényszerít, mert ha nem dolgoznék, léteznék, és ha léteznék, az nem tudom, mire kényszerítenevalamint
hiszen ezért dolgozom én szakadatlanul: míg dolgozom, vagyok, ha nem dolgoznék, ki tudja, lennék-e, így hát ezt komolyan veszem, és komolyan is kell vennem, mert itt a legkomolyabb összefüggések állnak fenn a fennállásom és a munkám között, ez teljesen nyilvánvalómég mindig jobb, mintha valami más lenne, amit le sem merek írni, mert félő...
5 komment:
Dolgozni is csak úgy érdemes, ha van valaki, aki megölel munka után.
haha, Kertésznek sem volt, mégis Nobel-díjat kapott! amúgy is itt a macska.
(de ha véletlenül van itt egy titkos udvarlóm, ne habozzon elhívni randizni :P )
Nem akarok itten belerondítani a Kertész-legendába, de szolgáltassunk igazságot a női nemnek, mert ez egyszerűen nem igaz: volt neki egy első felesége is a Kaddisban szereplő hölgy előtt csak ő fokozatosan kikopott az életrajzból, és most már csak a Nobel-díj átadón mellette álló ladyt ismerjük (as far as I know, de javíts ki, ha tévedek :) ) - "Közben megházasodott, sokszor, mikor a librettóírás nem jövedelmezett eleget,
felszolgáló felesége tartotta el, s folyamatosan írta nagy regényét, ízekre szedve újra
és újra, szenvedve, hogy megtalálja a megfelelı hangot, szerkezetet." (http://www.dzm-museum.de/nemetek-magyarok/download/kertesz.pdf)
meddig tart a vizsgaidőszakod? :P
CMF: na jó, nem mondom, hogy komolyabban utánanéztem a Kertész-életműnek, legközelebb majd körültekintőbben kommentelek.
Dávid: tudod, hogy neked mindig ráérek ;)
Megjegyzés küldése