na, nem vittem lakáskulcsot. van ilyen. de sütött a nap, virágot tűztem a hajamba (annak ellenére, hogy virágot letépni bűn, mert a virág csak ott szép, a helyén, a hajamban pedig csak pár percig), aztán szépen felmásztam a teraszon a beton pultra, ráraktam a fejemre a franciakönyvem, hogy ne legyen napszúrásom belemenjen a sok tudás a fejembe, feltűrtem a pulcsim ujját meg a nacim szárát, hogy csini csokibarna legyek, és aludtam egy órát, mmm.
aztán kimentem a ház elé, és néztem, hogy ég a ház előtt a mező meg a domb, amit hegynek hívunk, és egészen a főútig ég, és sűrű, piszkosfehér füst gomolyog mindenhol, és az autók a főúton belemennek a füstbe, de azért nem mind, mert volt, ami visszafordult, és azon tanakodtam, hogy most olyan lesz, mint ausztráliában, vagy direkt égetnek, mint szoktak, vagy mi van? de aztán már az egész utca kint állt, és bámulta a hatalmas lángokat. aztán szólt a sziréna, és bumm, eloltották az egészet teljesen, locsolták meg ásták meg gereblyézték. és volt szép, csillogó tűzoltóruhájuk. még sosem láttam ilyet, szóval most így örülök, a bozót meg majd visszanő.
a bozótról meg még az jut eszembe, hogy reggel fél hétkor a vonatról láttam őzikéket, amit nagyon lelkesen adtam a Levente tudomására, kábé úgy, hogy nééé, állatok!, és aztán meg amikor elment a vonat a Márk mellett, aki fényképezett meg biciklivel volt, akkor meg hogy nééé, Márk!
klasszak amúgy a reggelek, simán meg tudom érteni a Márkot, hogy minden nap bemegy csak úgy egy órával hamarabb.
Megjegyzések