ma este a Tűzkönnyet kellett olvasnom a szintemen lakó kisfiúknak (már végtelen sokszor olvastam, legtöbbször másoknak), elképesztően cukik, tanítónéninek hívnak, és folyamatosan emlékeztetnem kell magamat, hogy nem az öcséim, ne akarjak állandóan a hajukban turkálni.
(- Tomika, mostál fogat?
- Mostam! - Tomika kinyitja a szekrényt, hogy belerakjon valamit, és kiesik egy csomó cucc, a cipője mellől a fogkeféje is. Odamegyek, felemelem.
- Tomika, ne rakd a fogkeféd a cipődbe, most lemosom forró vízzel, aztán iderakjuk a másik polcra, jó? Ó, ez száraz, nem is mostál fogat.
- Mert fogat mosni olyan bonyolult!)
amúgy felvettek szociológiára (ez nem volt igazából kétséges), már villog az ETR, hogy döntenem kell, elkezdem-e vagy sem.
(- Tomika, mostál fogat?
- Mostam! - Tomika kinyitja a szekrényt, hogy belerakjon valamit, és kiesik egy csomó cucc, a cipője mellől a fogkeféje is. Odamegyek, felemelem.
- Tomika, ne rakd a fogkeféd a cipődbe, most lemosom forró vízzel, aztán iderakjuk a másik polcra, jó? Ó, ez száraz, nem is mostál fogat.
- Mert fogat mosni olyan bonyolult!)
amúgy felvettek szociológiára (ez nem volt igazából kétséges), már villog az ETR, hogy döntenem kell, elkezdem-e vagy sem.
Megjegyzések