nem tudom eldönteni, hogy az, hogy 12-14 óra lett az alvásigényem, az még az elmúlt hét utóhatása (tehát hogy kimerült vagyok, mint a nemduracell nyuszi), vagy már a téli depresszió. (nyilván sosincs téli depresszióm, hogyan is lehetne, annyira örülök a hónak, hogy egy szál papucsban vittem le a szemetet, nyilván hanyatt vágódtam a metlakin, ez még annyiszor fog előfordulni velem idén, hogy animgifet lehetne belőle csinálni.) amúgy az elmúlt három napban találkoztam egy csomó PT-s mókussal meg tanárral, általában csak véletlenül, de mindenképp elég jó volt, várom, hogy újra nyár legyen végre. a PT függőséget okoz, ez van. (ma egyébként borzasztóan hülyeségeket beszéltem, ez van.)
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek