a legnehezebb az, hogy hajlandó legyek (f)elismerni a saját előítéletességem, mert csak onnantól kezdve tudok dolgozni ellene. a kiindulópontom még mindig a fehér, középosztálybeli, nyugati férfi - mindent csak ehhez viszonyítva tudok meghatározni. ez a kiindulópont viszont itt nem működik, nem tudok vele semmit sem kezdeni. a spanyol munkatársaimat még megértem valahogy - a bangladesieket egyáltalán nem. még azt sem tudom meghatározni, hogy ki kedvel és ki nem, ki hazudik és ki nem, ki viccel és ki nem, ki intelligens és ki nem stb. sem a kommunikációs eszközkészletem nem működik, sem a sémáim. botladozom, de tanulok. (remélem.)
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések