ezen a héten legfőképpen olvasok. elolvastam a Houellebecq-botránykönyvet, és csak onnan tudom, mennyire nagy hatást gyakorolt rám, hogy két napon belül három embernek is ajánlottam. pont arról szól, amitől félek: az elidegenedéstől, a szerelem és szexualitás hiányáról a modern európai társadalomban, a terrorizmusról, a kapitalizmus értelmetlenségéről stb. persze szeretném azt gondolni, hogy nincs igaza, és csak azért gondolom, hogy igaza van, mert nagyon erős képekkel dolgozott.
újraolvastam egy Brunella Gasperinit is, pedig nem igazán szoktam könyveket újraolvasni. egyszerűen felkeltem reggel, és erre volt szükségem. (milyen csodás, hogy ezt megtehetem! 2013, szeretlek.) nem szívesen gondolkodom milennehákon, értelmetlen párhuzamos univerzumokat elképzelni, de azt gondolom, hogy a mi családunk is lehetett volna ilyen, ha. (legalábbis szerettem volna, ha ilyen lenne. de hé, még nem akarok ennyire azonosulni az anyával a történetből. gondolom, késő.)
onnan lehet tudni, hogy valaminek elfogadom a valóságát, hogy elkezdek beszélni róla.
újraolvastam egy Brunella Gasperinit is, pedig nem igazán szoktam könyveket újraolvasni. egyszerűen felkeltem reggel, és erre volt szükségem. (milyen csodás, hogy ezt megtehetem! 2013, szeretlek.) nem szívesen gondolkodom milennehákon, értelmetlen párhuzamos univerzumokat elképzelni, de azt gondolom, hogy a mi családunk is lehetett volna ilyen, ha. (legalábbis szerettem volna, ha ilyen lenne. de hé, még nem akarok ennyire azonosulni az anyával a történetből. gondolom, késő.)
onnan lehet tudni, hogy valaminek elfogadom a valóságát, hogy elkezdek beszélni róla.
Megjegyzések