azt gondoltam, hogy csak a magyar burokraciaval fog meggyulni a bajom, de tevedtem, mert az angollal is meggyulik. reggel rogton az iskolaban kezdtem, amit kineztem, persze szoba sem alltak velem (nincs a gyerek az orszagban? akkor mirol beszelunk?), ugyhogy inkabb a kornyezettanulmannyal probalkoztam, hatha az konnyebb lesz, ezzel meg majd kesobb foglalkozok. (van mar B tervem.)
es nem.
negyszer iranyitottak mashova (voltam a housingnal, a fosteringnel, a citizen advice service-nel [pedig mondtam, hogy nekem nem advice kell, hanem az, hogy valaki megnezze a lakast, de megis oda kuldtek at] es vegul a children protectionnel, ezek persze mind 15-20 perc buszozasra voltak egymastol), es a nagyon kedves ugyintezok egyre abszurdabb kerdeseket tettek fel (pl. hogy a nagykovet happy-e a lakasommal [szerintem happy lenne, de hogy jon a nagykovet a kepbe?] vagy hogy miert nem a "hungarian fostering office" keresi meg a keruleti councilt az igazolasert, miert engem kuldenek. tenyleg, miert?). nagyon nehezen ertettek meg, hogy nem safety risk check kell (mondjuk talan azzal is tudnek mit kezdeni, de olyat sem csinalnak), csak egy papir, hogy nem hazudok, es tenyleg lesz kulon szobaja, meg nincsenek patkanyok. (legalabbis meg nem lattunk egyet sem.) de ha 2 szoba plusz nappali, az jo, mondtak ok, en meg ezzel egyetertettem, hogy valoban remek, csak kell egy papir. azzal kuldtek el 4 es fel ora ugyintezes utan, hogy felhivjak az international social service-t, es majd holnap ertesitenek.
persze tenyleg mindenki nagyon kedves es segitokesz volt, de ugy erzem, mintha a csikorgo csokorgoval, masneven csuf csogorennyel kellene megkuzdenem. (csak rola kiderult a vegen, hogy egy szegeny kiseger.)
es meg internetunk sincs.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo