Lázár Ervin: A Franka cirkusz
"Hová lesznek azok a mosolyok, amiket nem vesz észre senki? ... Mit gondolsz, hová szállnak?"
Még sosem volt ilyen szép könyvem. Mármint úgy kinézetileg. El sem hiszem, hogy az enyém, pedig igen. Lázár Ervint mindig apáéktól kaptam. A Bab Bercit is, a Csillagmajort is. Ezt is. Ez is gyönyörű. Benne van A fehér tigris, akivel egyébként néha még mindig találkozok, meg hangjátékok.
Lázár Ervint nem lehet sokáig olvasni. Vannak olyan pontok, amikor egyszerűen be kell csukni egy kicsit a könyvet, levegőt venni, ráébredni, hogy igen, még létezik a világ, nem veszett el. Aztán folytatni. Néha kicsit Csillagmajor-íze van. De csak kicsit. Van olyan hangjáték benne, ami egy az egyben Csillagmajor-történet, mégsem ugyanaz, mert ezek a városból nézik, az meg Rácpácegresről. Az meg egészen más. De attól még lázárervines, keserű, igaz. Sosem értettem, hogy írhat valaki egész életében ilyen borzasztóan szomorú meséket... Szomorú és szép meséket...
P.S.:
macs üzenete (19:29):
egyébként az olyan mosolyok sokszor megfagynak, következésképp a hókirálynő birodalmába
macs üzenete (19:30):
de juthatnak másfelé is...
macs üzenete (19:30):
olyan helyekre, ahol nem szívesen járnék
...
Rada üzenete (21:36):
valaki mindig észreveszi
Rada üzenete (21:37):
hát ha hiszünk abban, hogy valaki figyel minket fentről, akkor mindenképpen
de ha más nem, akkor az, aki mosolyog
(Aki meg tudja nekem szerezni, kölcsönadni, ilyenek, a Porcelánbaba c. filmet, (amit múltkor majdnem megvettem röpke 5000 forintért, csak elromlott a pénztárgép, mire rászántam magam, azóta meg nem látni sehol), annak nagyon szépen megköszönném ám.)
Még sosem volt ilyen szép könyvem. Mármint úgy kinézetileg. El sem hiszem, hogy az enyém, pedig igen. Lázár Ervint mindig apáéktól kaptam. A Bab Bercit is, a Csillagmajort is. Ezt is. Ez is gyönyörű. Benne van A fehér tigris, akivel egyébként néha még mindig találkozok, meg hangjátékok.
Lázár Ervint nem lehet sokáig olvasni. Vannak olyan pontok, amikor egyszerűen be kell csukni egy kicsit a könyvet, levegőt venni, ráébredni, hogy igen, még létezik a világ, nem veszett el. Aztán folytatni. Néha kicsit Csillagmajor-íze van. De csak kicsit. Van olyan hangjáték benne, ami egy az egyben Csillagmajor-történet, mégsem ugyanaz, mert ezek a városból nézik, az meg Rácpácegresről. Az meg egészen más. De attól még lázárervines, keserű, igaz. Sosem értettem, hogy írhat valaki egész életében ilyen borzasztóan szomorú meséket... Szomorú és szép meséket...
P.S.:
macs üzenete (19:29):
egyébként az olyan mosolyok sokszor megfagynak, következésképp a hókirálynő birodalmába
macs üzenete (19:30):
de juthatnak másfelé is...
macs üzenete (19:30):
olyan helyekre, ahol nem szívesen járnék
...
Rada üzenete (21:36):
valaki mindig észreveszi
Rada üzenete (21:37):
hát ha hiszünk abban, hogy valaki figyel minket fentről, akkor mindenképpen
de ha más nem, akkor az, aki mosolyog
(Aki meg tudja nekem szerezni, kölcsönadni, ilyenek, a Porcelánbaba c. filmet, (amit múltkor majdnem megvettem röpke 5000 forintért, csak elromlott a pénztárgép, mire rászántam magam, azóta meg nem látni sehol), annak nagyon szépen megköszönném ám.)
Megjegyzések