konfliktuskezelés 1.0

Kedves nézőink, önök gyorstalpaló konfliktuskezelő kurzusunk első, bevezető adását olvassák. A prezentált szituációban a hangsúlyt a családon belüli békére, a különböző nemű és korú emberek problémamentes együttélésére helyezzük.
A jelenet természetesen csak a fantázia műve, bármilyen egyezés valós személyekkel vagy eseményekkel kizárólag a véletlen műve.

Adott A, B és C. C gyereke A-nak, B testvére C-nek, de B nem gyereke A-nak.

A történetesen férfi, aki azzal büszkélkedhet, hogy a csöpögő csapot úgy meg tudja szerelni, hogy egy röpke közjáték után, (amikor a szerelődő lakásban lakni kényszerülő gyerekseregnek tisztán tudományos célzattal bemutatja a több centi magas víz konyhabútorokra gyakorolt hatását), a főelzáró elzárásával és a vízvezetékszerelő sürgős hívásával koronázza meg a napi munkát. De legalább nem csöpög.

C kislány, kisiskolás. Azzal büszkélkedhet, hogy az osztályából neki van egyedül mobiltelefonja, hogy az apja bármikor, bárhol hívni tudja. C-nek A megígérte, hogy elviszi ma állatkertbe. Ma reggel hat órakor. De csak akkor, ha egyedül elkészül, megfésülködik, reggelizik és beengedi a kapun.

C eddigi hét évében még sosem kényszerült rá arra, hogy egyedül csináljon reggelit magának, ezért felkel B is és segít neki, például a megfelelő vastagságú ruha kiválasztásában. Megfigyelésre érdemes lenne az a kifinomult technika, amivel B megpróbálja elérni, hogy a jelenet passzív résztvevői (D és E, akik még békésen alszanak) passzívak is maradjanak, de ezt helyhiány miatt most nem részletezzük. B-nek egyébként rossz éjszakája volt, magára vállalta ugyanis, hogy eltakarít a vizes kísérlet után. (És nagy, fekete bogarakat talált az ágyában, de akkori viselkedésének valósághű leírása nem vetne jó fényt a róla alkotott okos, értelmes fiatal nő képre.)

A reggeli készülődés a vártnak megfelelően zökkenőmentesen megy, megfűszerezve azzal az aprósággal, hogy a házban nincs víz. Itt jegyzem meg, hogy a hideg vizes hajmosás különösen ébresztő jelleggel bír akkor, ha ezt az ember a kertben a kútnál kénytelen elvégezni az utcabeli nénik fürkész és pletykaéhes tekinteteinek kereszttüzében. Szóval a reggel A megjelenéséig halad a maga megszokott útján, részletezését csupán azért éreztem szükségesnek, hogy Önök, kedves olvasók, a lehető legjobban bele tudják képzelni magukat a mostanra kialakult helyzetbe.
A probléma abban gyökerezik, hogy A B megítélése szerint rossz apa. B tudja ugyan, hogy ennek a véleményének nem lenne szabad minduntalan hangot adni, de az A jelenlétében alkalmazott lemoshatatlan mosoly hajnali hat órakor sajnos még az ágyában szunnyad, ezért B kénytelen a nem látom, nem hallom, nem veszek róla tudomást-módszerhez folyamodni. Önök, tisztelt olvasóim, bizonyára már igen tapasztaltak, s tudják, hogy ez a taktika csak kölcsönös alkalmazás esetén hozza meg a várt eredményt. Ellenkező esetben A érzékeny férfilelkét bánthatja a vidd már el a gyereked, aztán hagyj aludni-tekintet, vagy a komoly problémákat kiváltó szerintem vigyél neki esőkabátot is mondat. Utóbbiból egyértelműen kiderül A számára, hogy B rossz apának tartja, s így teljesen jogos a felháborodása, meg az, hogy nem visz.

A jelenet záróhangját különösmód egy becsapódó ajtó adja, az előzményeket pedig vonjuk jótékony homály takarásába.

Mi itt a tanulság, kedves olvasók? Például az, hogy erőszak erőszakot szül, de semmiképp sem megoldás.