szabóervin, mi más. az utca a felismerhetetlenségig megváltozott: magasak a fák és fehérek, az utca is egészen fehér lett, fehér, szűk és alacsony. csodálatosan gyönyörű.
az alterfiúnak fordítani kell, nekem írni. (regényt.) aztán az kész, akkor tanulni magyart. tankönyvet szeretnék, az nincs, átmegyek az irodalmi olvasóba, aztán a szabadpolcosba. nem tudok hozzákezdeni, mit vegyek le a polcról? kértem a könyvtároshoz jó könyvet érettségire, csak a fejét rázta. ott álltam tanácstalanul a több sornyi irodalomtörténet és irodalomtudomány között, és nem tudtam hova nyúlni.
aztán végülis nyelvtan, azt meg lehet fogni, a nyelvtan az biztosabb. abból találtam is pont olyat, ami nekem kell. de aztán nem azt olvastam (csak egy kicsit), hanem a Benyhe János Dohogóját, jókat kacarászva a "nyelvhelyességi hibákon", meg azon, hogy jajj, oda az édes-ékes anyanyelvünk. itt a Nádasdyval vitázik, jó nagyon.
Megjegyzések