Budán lakni világnézet, Buda közelebb van az éghez, mint szomszédai. voltunk ma apával színházban, Asztalizene , emészteni kell persze, hiszen hol játszódik. apa lakott is ott, mi csak látogatni jártunk, hogy második otthon, de azért ismerős a környék, ott van a fél kamaszkor a királyhágón, a böszin, az ugocsán. budán lakni, budán lakni. (azt hiszem, az apák általában nem tudnak mit kezdeni a felnőtt lányukkal. írnék mást is, de mégiscsak elolvassa, szia apu.) aztán akkorát dobott rajtam a macskakő, hogy leesett a lánc (azért a sötétben, a kormányra fagyott kézzel láncot visszarakni, az nem menő), fázott a nyakam, de sokáig nem mertem megigazítani a sálam, olajos ne legyen, mert azt az életben nem szedem ki. de a forralt bor egészen hazáig melegített. most meg még van egy kicsi hátra a szemináriumi dolgozatomból, de sajnos ettem, így nem biztos, hogy meg tudom írni. (igen, szerintem is szörnyű, hogy ez motiváló erő tud lenni, hogy ehetek, ha kész. mindenesetre eddig bejött.)