igaz, hogy fáradtan az ember sokkal boldogabb?, kérdezte Matteo, és mondtam, hogy igaz, de mást nem nagyon, mert éppen próbáltam átmelengetni a kormányra fagyott kezem, meg csak a bal lábamra állni, mert ugye a jobb cipőm beázik, és nemkicsit. (mondjuk haza kellene vinni, akkor kénytelen lennék a másikat hordani.) ha mondtam volna mást is, valószínűleg azt mondtam volna, hogy az ember kobakja olyan üzemmódra kapcsol huzamosabb ideig tartó éjszakázás után, amikor csak a létfontosságú információk (pl. a különböző fonémák képzési jegyei, vagy hogy hátulról busz, vigyázz!) kerülhetnek bele, az esetleges negatív elemeket pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert úgy igazán nem lehet élni. (mondjuk nekem már szerepel a programterveim között az alvás, ma nagyon-nagyon sok perc kellett ahhoz, hogy egyáltalán felfogjak egy olyan, kb. háromszavas kérdést, hogy használok-e google wave-et.) (ja, van még 10 meghívóm, és nem tudok velük mit csinálni, kinek kell?)
csak ugye holnap (is) zh.
csak ugye holnap (is) zh.
Megjegyzések