bourgeois gentilhomme

eleinte egy kicsit bántam (vertem a fejem a falba, hogy mekkora barom vagyok, miért kellett nekem még ez is), aztán persze végül nagyon élveztem ezt a francia színjátszót. a próbákat kicsit jobban, de azért az előadás sem volt rossz. (nyelvileg? három hét alatt Claire elérte, hogy meg merjek szólalni franciául a jelenlétében. eleinte ugyanis csak a fejemet ráztam vagy bólogattam, amikor hozzám szólt. mondjuk háromszavas mondatokban, na de akkor is, háromszavas mondatokban bármit ki lehet fejezni.)

és akkor ma pofátlanul nem csináltam semmit, de ebben elég kényelmesen elfáradtam. úgy érzem magam, mint egy kád, amiből néhány napja kihúzták a dugót, eddig örvénylett, de most már csak az utolsó cseppek tűnnek el a lefolyón. fel kellene tölteni.

(olyan buta vagyok. de a Collegium jó, ösztönöz okosabbnak lenni.)