amikor a helyi mazsorettek kadett B csoportja felállt a színpadra, meg kellett állapítanom, hogy az én húgom a legszebb és a legügyesebb az összes lány közül, és mindig pontosan ütemre mozdult. felmerült bennem, hogy esetleg elfogult vagyok, de miért is lennék. (bár a mazsoretthez is eleve kicsit hülyén állok, szerintem a helyi mazsorettes lányok gyönyörűek, ügyesek és jó őket nézni, az összes többi mazsorettcsoport meg csúnya és ügyetlen lányokból áll, akik ráadásul nem egymagasak. ha véletlenül valamelyik kedves olvasóm vagy egy rokona valahol máshol mazsorettezne, rá és a csoportjára természetesen ez nem vonatkozik.)
na meg inkább a mazsorettes lányokkal foglalkoztam, mint azzal, hogy mennyire iszonyúan hiányzik a zenekar (és a zene), olyan jó volt visszamenni közéjük csiripelni egy kicsit, aztán amikor elkezdődött a gálakoncert, a szívem szakadt meg. és igazából nem csak udvariasságból hívtak vissza, kevesen voltak, és akik voltak, azokat is a környező zenekarokból ismertem. már tudom, mire fogok gyűjteni mostantól. (a legrosszabb persze ilyenkor mindig az, hogy kérdezik, hogy mivel foglalkozom mostanában, és hát mostanában nem csinálok a tanuláson meg a sokat olvasáson kívül semmit.)
Megjegyzések