ma átsétáltam a nagynénémhez ebédelni, Laura út, Béla király útja, Cinege utca, tehát Kútvölgy, és a tizenkettedik kerületre gondoltam, meg hogy mit jelent itt élni, ennyire kívül, meg hogy hogy lehetséges egy tízpercnyi séta alatt ennyi hajléktalankunyhót, romos bérházat, elhagyatott szállót, "víkendházat" és politikusvillát látni. hogy férhet meg ilyen békésen itt minden. (mert békés.)
amúgy küzdünk az elkanászodott macskával és a hideggel. radiátoron száradó takarók.
(az is furcsa, hogy most táskát kell vennem, és az elvárásaim nyilván irreálisak ilyen téren, úgyhogy az elmúlt hetekben elég sok órát töltöttem táskaboltokban, és minden táskaboltban, a kínaitól kezdve a bőrtáska-boltokig teljesen ugyanolyan táskákat árulnak. úgyhogy amíg eleinte be sem mentem úgy mentem be, hogy fujj, nem ilyet, most már igazodott az ízlésem az aktuális divathoz, és megpróbálok ezeken a kereteken belül mozogni. vagy nem. mindenesetre ijesztő.)
Megjegyzések
szeretem a Laura utat :)