ma elbúcsúztam a venezuelai barátomtól, hajnalban utazik tovább, de előtte még felvittem a várba, ahol éjszaka ingyen ki lehet menni a halászbástyára (nappal vajon miért nem?), és beszéltem neki a város különböző épületeinek díszkivilágításairól (a legutóbbi múzeumok éjszakáján egy ilyen vezetésen vettünk ugyanis részt), ő pedig azt mondta, hogy jó lenne, ha kicsit kevésbé gyűlölném a napfényt. azt hiszem, a venezuelai barátom nagyon hamar megismert.
(az éjszakai budapestet még a nappali budapestnél is jobban szeretem, és csak mondogattam, hogy nem akarok elmenni, mert szeretem ezt a várost, de azért elmegyek.)
előtte meg tüntetni voltam, szinte már megszokásból, mondhatni.

Megjegyzések

Kurucz István üzenete…
Hova mész, mikor és miért?
„Ó, testvér, merre visz az utad?”

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo