égboltsapkájú

Szerintem nonszensz, hogy magolom, hogy kelet-ruméliát 1878-ban visszacsatolták törökországhoz, de autonómiát kapott... és mindezt úgy, hogy közben tudom, hogy a gimnáziumnak, ahova bemegyek holnap, a dolgok jelenlegi állása szerint (igen, negyed 11kor) nincs igazgatója.

Csak én írok, versemnek hõse: semmi. Vak ûrnek voltál viselõse, Emmi - vidám hasadban zsidó voltam s dán is, csordult a számon vád, vér, vodka, ánizs... Szomjazva ezt-azt felnõttem, fel én, ki fuldokoltam más anyák tején, tudom már: `solvet sæclum in favilla`, mert egy mozdony volt csak József Attila, s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal, hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal, s nehézkes voltunk Isten könnyû álma, de szétnyom bûzlõn, mint a szörnyû bálna, amely Szatmáron Szent István terén rohadt, akár a szóra szánt erény, miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég... Kék formalinban forgat majd az orv ég, ha semmiségre lelkem tán serény: kicsüng a létbõl, mint versbõl a sorvég.

Nem látok, nem hallok, nem létezem... megyek, iszok még egy kakaót, megnézem a szárnyas fejvadászt és Cseh Tamást fogok hallgatni és énekelni, hogy "a lagúnán, él valaki a lagúnán, él valaki, aki más..." És akkor nem kell gondolkodni mindenfélén... Kicsi vagyok meg minden, eszem ágában sincs felnőni, hiszek abban, hogy az emberek egyrészt képesek megváltozni, másrészt meg nem akarnak csak úgy ok nélkül rosszat ennyi gyereknek... meg abban is hiszek, hogy a remény hal meg utoljára... De sajnos egyre kevésbé... zakatolnak a miértek, nem értem, nem értem, nem értem, nem tudom, hogy akarom-e érteni, vagy hogy akarom-e tudni egyáltalán... lehet egyáltalán érteni? Nem szeretem ezt a gonosz világot, pfujj... és nincsenek sehol tündérek meg kétbalkezes varázslók... illetve biztosan vannak, csak ők is félnek a fekete királytól... a Jókirályfit meg nehéz megtalálni... csak szavak vannak, hogy törvény meg jog meg előírás, meg hogy jogszerű, de nem etikus, meg kiskapu és nagykapu és úgyi

Bóbita, Bóbita táncol, Körben az angyalok ülnek, Béka-hadak fuvoláznak, Sáska-hadak hegedülnek. Bóbita, Bóbita játszik, Szárnyat igéz a malacra, Ráül, igér neki csókot, Röpteti és kikacagja. Bóbita, Bóbita épít, Hajnali köd-fal a vára, Termeiben sok a vendég, Törpe-király fia-lánya. Bóbita, Bóbita álmos, Elpihen őszi levélen, Két csiga őrzi az álmát, Szunnyad az ág sürüjében. Három félkész, piszkozatolt bejegyzésem van... minden gondolat annyira üres, annyira hamis, és igazából nagyon akarok valamit mondani és ott van a nyelvem hegyén, csak egyrészt nem tudom mi, másrészt biztosan ez is szürke nagyon, mint az ég...

jött és mondta és mondta... képzeld el kislány, egy éjszaka lefésülöd a fejedről az összes hajad, képzeld csak el... fedél nélkült ? fedél nélkült ? szia kislány... mi krisnások vagyunk... mennyit áldoznál az éhezők megsegítésére? és a bácsi, aki odafelé is meg visszafelé is felkeltett a vonaton az ötszázas plüssállattal .. és újra és újra és újra, leginkább az aluljáróban persze, de legalább a krisnás srác aranyos volt, csak nem akart elengedni, pedig mondtam én, hogy a szülők keresetéből élek és be van osztva, hogy mennyit viszek pestre ... és visszajönnek és közel nagyon, én meg menekülök, mert nem érdekel az emberiség, az egyes ember se, senki, senki nem érdekel, haza akarok menni, félek a föld alatt, engedjenek ki! egyszerűen látszik rajtam, hogy mocsok rosszul érzem magam odalent, hogy nem akarok rálépni a mozgólépcsőre, hogy szívesen kipróbálnám, milyen lehet a metrósínek közt, mert a metró valami félelmetesen csodálatos dolog és végig egy agyonolvasott könyvtári Shakespeare-

szerintem hatalmas érettségről tettem tanúbizonyságot azzal, hogy ma egyáltalán nem fakadtam sírva. majdnem igen, de mégsem. ha így folytatom, lassan elmondhatom magamról, hogy igen, megcsináltam, magasabb az érzelmi intelligenciám, mint egy ötévesnek. pedig ez egy rossz nap és még vége sincs. azért a tanárúrtól rendes, hogy megtalálta az elveszettnek hitt szekrénykulcsomat, a nyomdában is rendesek voltak, hogy nem szedték le a fejemet, sőt, még pénzt is adtak kölcsön, anyu is rendes volt, hogy bejött értem, miután egy órát vártam rá, sőt, igazából ma mindenki rendes volt, csak én voltam ügyetlen és feledékeny, meg a körülmények jöttek ki nagyon rosszul. na jó, nem nagyon, de rosszul. és a Kicsihugi pedig úgyis meg fog gyógyulni, persze hogy meg fog, csak ne utalják be az ügyeletről a kórházba, mert annak semmi értelme... milyen gyerekosztály az, ahonnan esténként haza kell hozni a kölköt? az ember mellesleg azt hinné, hogy az újságcsinálás az valami nyugis dolog. csudát... persze én i

holnap suliban kéne lennem (még szeretnék is, mert pótolni nem jó) el szeretnék menni Bpre nyílt napra az ELTÉre négytől harsonaórám van déltől négyig kell menni Piliscsabára a SzIGMáért és Ádám sem ér rá öttől hétig hittan Dorogon (és szombat délelőtt szakkoli, délután dolgozós, vasárnap délelőtt matek, délután dolgozós. még jó, hogy a presszóban is lehet tanulni...) sajnos még nem találtam ki, hogy hogy lehetnék egyszerre több helyen, de így minden bizonnyal a nyílt nap lefújva és suliból meg elkéredzkedek majd a nyomdába... hittanra meg akkor most sem megyek... bár kéne szerezni magam mellé valami fiút is, mert én nem szeretnék ám cipekedni.. .

Nos igen, a külső borító annyira nem kecsegtető... Persze aranyos ez a rajz, tényleg, de biztos vagyok benne, hogy mesekönyvet szeretnék olvasni? Naná. Mondjuk nem biztos, hogy ha nem hallok róla ennyit, meg nem olvasgathatok bele már apuéknál (amíg a különbejáratú házi magyartanárom el nem vette, hogy olvassa), akkor leveszem a polcról... A maszathegy zseniális... persze utána rímekben gondolkozik az ember, de ez elhanyagolható apróság ahhoz az élményhez képest, amit a meseregény nyújt. Verses meseregény. Csak játszik a szavakkal, minden kötöttség nélkül, kiszól és beszól és elmesél... Varrót szépen homlokon puszilta a múzsa, mert remek kis könyvet hozott össze: szerintem nálunk is ez lesz az esti mese egy ideig. (Amíg kölcsön nem adom Macsnak ). Remek mese, bájos, bűbájosan aranyos történet, megspékelve világrengető igazságokkal és felnőttes élettapasztalattal. Meg kakaóval, nutellával és kozmómagazinnal. Ezenkívül mellesleg stílusbravúr. Még akkor is, ha csak az utolsó fejezetben i

én is kis budai óvodába jártam, mint Muhi Andris... az őzike útiba... a huszonnégyes buszról az ordas utcánál kellett leszállni, de persze általában gyalog mentünk... ha apa vitt haza, akkor bementünk az erdőbe csavarogni, ettem mindig bikkmakkot... azt egyébként az oviban is... a középsősöknek volt a legjobb játszóterük, ott hatalmas fák voltak... a nagycsoportosoknak viszont volt virágoskertjük is, tele nárcisszal, én meg allergiás voltam rá. a tejre is meg a kakaóra is. a Németvölgyi úton meg vannak olyan kis utcák, ahol elveszhet egy ilyen kisfiú és átkerülhet Badarországba... a Krisztinát is ismerem, ahol Édes Anna lakott... meg ott játszódik a kilencnyolchét is nagyjából, annak van térkép is az elején... nagymamám lakik Krisztinavárosban, rengeteget voltunk ott nála... persze nekem a XII. és az I. kerület összefolyik nagyon, a Várnegyed, a Vérmező, a Moszkva tér, a fogas, a hegy, a hegy, a hegy... mind az egész egy nagy massza, szárazvirág-illatú, gyerekkoros... apuék is a böszin

egy mosolygós nap, egy rózsaszín csíkos zokni, egy dicséret, egy régen hallott dallam, egy remek bizonyítvány, két puszi, egy e-mail, egy ajándék saját magamnak, egy ajándék valaki másnak, egy igazán váratlan találkozás, két verssor a levegőben, egy meghívás valahova messze, egy boríték a faliújságon, egy rumoscsokistorta hétvégén, egy szépen olvasó hétéves, egy Telemann trombitaverseny, egy lekváros pirítós kakaóval, egy szépetálmodós délután... azt hiszem, hogy most nagyon jó :)

Minden év januárjában megfogadom, hogy idén aztán tényleg írni fogom az elolvasott könyveket, mert tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy átlagosan hány könyvet olvasok el egy évben... Idén nem fogadtam meg, de most eszembe jutott. Visszamenőleg ez a hónap íme... aztán majd néha eszembe jut megint... (meg a versek meg a novellák meg ilyenek, de azt nem számoljuk...) Cocteau: Veszedelmes éden Burgess: Egy tenyér ha csattan Dick: Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal Kosztolányi: Édes Anna (másodszor) Szerb Antal: Utas és holdvilág (sokadszor) Szabó Magda: Álarcosbál (másodszor) Lázár Ervin: Csillagmajor (sokadszor) Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen Lázár Ervin: A Franka Cirkusz Shakespeare: Hamlet

Félek, hogy egyszer a Föld a Napba zuhan... félek a sorompóktól és a fotocellás ajtóktól... félek záráskor a presszóban... félek az emberektől is... de a legjobban attól félek, hogy nem tudok megfelelni az emberek elvárásainak - pedig pontosan tudom, hogy elvárásaim magammal szemben csak nekem vannak... nagyon félek, hogy egyszer kudarcot vallok a saját szememben...

Odafelé még Burgesstől olvastam az Egy tenyér ha csattan-t, hazefelé már Dicktől az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?-t... Ez persze azt eredményezi, hogy mocskos lelkifurdalásom van, mert hiába jó könyv, akkor is ott van az ágyam mellett a Hamlet meg a Nana, amik ugye klasszikus értelemben vett szépirodalom, és a Hamletet addig kellene elolvasnom, amíg még emlékszem a Bánk bánra (nem akarok többé üres tekintettel ülni a "Bánk hamleti jellem" kérdés fölött...), a Nanát meg addig, amíg még emlékszem arra, hogy szóba került francián meg törin. Persze tudom, hogy attól még, hogy valami nem kerül szóba az iskolában, az szépirodalom ám. A scifi nem, de Burgess igen. Ő írta a Mechanikus narancsot is, amit csak azért olvastam el, mert nem mertem megnézni a filmet. Utólag megnéztem, kár volt. Persze a könyv is brutális, de ott a fantáziám a neccesebb részeknél becsukja a szemét szépen. Filmnézésnél én csukom be. A Mechanikus narancs (Gépnarancs) óta kicsit félek néha Be

Coffer üzenete (20:47): egyetlen gyerekes dolog van, amikor gyerekesen utálják egymást az emberek

Jó anyagból dolgozni veszélyes - megvan az az esélye, hogy valami nagyon rossz sül ki a dologból. A porcelánbaba nem ilyen film. Hűen tükrözi a Csillagmajor-novellák hangulatát. Lázár Ervines, szomorkás, egyszerű... Olyan, ami után az ember sokáig nem tud elaludni... Nem értek a filmekhez, hogy effektek meg fények meg kamerakezelés... de egy filmben csak az a lényeg, hogy igazán hatásos legyen, és ez az volt. Zseniális filmzene (azért ezt nem hallgatnám a film nélkül...), remek színészek... Csányi Sándor továbbrais igazán nagyon sármos, ahogy mosolyog, meg fütyörészik, meg mondja, hogy "a központból jöttem, mostantól itt minden a maguké"... és még jól is játszik nagyon... meg az amatőr színészek, ami igazán bátor vállalkozás volt a rendezőtől... Éppen annyira volt szöveghű, amennyire annak kell lennie egy filmnek. Talán A bajnokban maradt egy kis hiányérzet bennem, hogy ez nem így volt, ebből kihagyták, ez hiányzik... De a Hötölért játszó srác mosolya kárpótolt ám :) (Egyébké

http://esztergom.tk Kicsit furcsa persze, mert nem szoktam idegen helyen leírva látni a nevem, és amúgysem szeretek saját néven aláírni semmit, de Bejónak abban igaza van, hogy kicsit furán venné ki magát egy turisztikai honlapon, hogy Mafia... Egyébként meg kicsit zavarban vagyok, de ezzel akkor is el kell dicsekedni :)

"olvastam a blogodat . olyan az egész mintha pucérra vetkőznél a strandon." (Apa)

Brezostift üzenete (22:29): iderepülsz :) Mafia üzenete (22:29): jó :) Mafia üzenete (22:31): *elkezd szárnyakat növeszteni* Mafia üzenete (22:31): ha kész lesz, szólok '^^ Brezostift üzenete (22:32): *csodálkozik* a szitakötőszárnyaiddal mi lett? :) Mafia üzenete (22:33): jajj, tényleg! *előbányássza* Mafia üzenete (22:33): kicsit gyűrött Mafia üzenete (22:33): kockáztassak? Brezostift üzenete (22:34): honnan kell előbányásznod? ott van a hátadon :) Mafia üzenete (22:35): a pizsim alól :P Brezostift üzenete (22:35): kibányászod, kisimítod, ideröppensz :) Mafia üzenete (22:36): *megteszi, kivasalgatja, ablakot nyitja...* Mafia üzenete (22:36): megyeeek :) az a baj, hogy valahogy sosem érek oda... tud rá valaki valami megoldást?

Milyen város az, ahol két hét alatt nem lehet megvenni egy könyvet? Nem az a baj, hogy a Babitsban leltároznak és a Toldiban üresek a polcok, hanem az a baj, hogy mindez egyszerre. Meg az is, hogy a Babitsra nincs kiírva, hogy mikor fejezik be a két hete tartó leltárt, és a Toldiba csak jövő héten hoznak könyveket, amikor már lejár a könyvutalványom. De nem baj, azt mondta a néni, hogy nézzek fel holnap is a babitsba, talán nyitva lesz már, és talán elfogadják jövő héten is. Talán. (Pedig én csak egy maszathegyet szeretnék, hogy saját Babaarcú Démonom legyen itthon... azt bezzeg látta öcsém színházban, és hiába nyafogtam neki, azt mondta, nem vihetnek mást.. bár talán ki is röhögtek volna a kicsik, de kitérdekel :P)

először Édes Anna voltam... ott a falun kívül, a vasútnál (hű, mekkorát estem a sötétben a síneken), ahol villog az a lámpa, és semmi más fény nincs, csak a villogó lámpa és a hosszú egyenes út és a fák... össze volt bilincselve a kezem nekem is, és végiggondoltam, amit ő gondolhatott... viszik Márianosztrára, már túl van a tárgyaláson... tizenöt év... utána jön a kiserdő, ott tényleg nincs semmi fény, csak az ösvény és a fák, az ösvény és a fák... meg persze a hold előttem és az orion valahol balra, most nagyon rossz irányban... nem futunk, a munkából hazajövő felnőtt nők nem futnak át az überbiztonságos kiserdőn! "Nem kell hősnek lenned, csak őrizd ezt a fényt..." Hangosan is lehet, itt nem jár senki... földút... a közepén kell menni, a legközepén, persze van járda, de ha az úton megyek, akkor látok mindent... ott van kifeszítve a kötél a közepére, produkcióóó, széttárt kézzel egyensúlyoz a halvány kocsinyomon a félhomályban, óóóóó, tapsol a tömeg, most pörög, mert ilyet is

Nagyon jó az az érzés, amikor már azt hiszed, leszakad a vállad a táska alatt, szenvedsz tőle, és hirtelen ráébredsz, hogy nincs is rajtad... csak megszokásból igazgattad a nemlétező pántját, csak megszokásból görnyedtél miatta... utána már minden jó, szabad vagy és könnyű, repülhetsz hazáig... a ma reggeli harsonaórát lemondtam. szerintem a holnapi matekot is le fogom. persze ha a kicsifiú nagyon bukásra áll most félévkor, akkor megyek... holnap délután meg már igazán egyedül leszek bent a presszóban, és már pénzt is kapok majd, nagyon izgi lesz... ma éjjel meg kiolvasom az Édes Annát, mert nagyon nem emlékszek rá... holnap éjjel meg tanulok... vagy ilyesmi... hétfőn meg szerintem alszok a suliban... Ha kész vagyok az Édes Annával, akkor folytatom a Veszedelmes édent (Vásott kölykök)... olyan furcsa, hogy mostanában már nem tudok úgy könyvet olvasni, hogy ne kezdeném el hasonlítgatni valamihez... Azért most nagyonnagyon úgy érzem, hogy Szerb Antal olvasott Cocteau-t és tetszett is ne

megtanultuk, hogy az irodalom átélhetővé tesz olyan dolgokat, amiket amúgy sosem tapasztalhatnál meg. Vagy valami ilyesmit. Tehát szerepjáték. Tehát olyan, mint a TK. Legalábbis hasonlít rá. És ennek örülök. (Azt hittem, hogy bátor vagyok, pedig nem. Nagyon gyáva vagyok. Nabumm...)

épp ideje visszavinni a hónapokkal ezelőtt kivett Weöres Sándor és Szabó Lőrinc köteteket. De nem is baj, mert Szabó Lőrincet kaptam karácsonyra, antikváriumból ráadásul, és izgalmas elgondolni, hogy ez már másnál is ott állt a polcon, meg más is lapozgatta... Közben azon gondolkoztam, hogy mik azok a könyvek, amikbe belesültem 2007-ben és akárhogy is szerettem volna, leginkább időhiány miatt valahogy megakadtak... nem azért, mert rossz, hanem mert rosszkor találkoztam vele... - Kalevala , nagyon tetszett, fenthagyom a listán, de valahol a közepén úgy abbahagyódott... - Updike: Nyúl , szégyellem nagyon, bánom is, de ezt bizony megúntam. Talán pár év múlva. - Malraux: Az ember sorsa , valahol a felénél rájöttem, hogy nem értek semmit belőle, majd ha elég előismeretem lesz, akkor újra. - Eco: A rózsa neve , többször is nekilendültem, de valahogy mégsem. Talán mert láttam filmen, és nem szeretek olyat olvasni, amit láttam már. - Goethe: Faust , hát, majd inkább pár év múlva németül... nem

"Hová lesznek azok a mosolyok, amiket nem vesz észre senki? ... Mit gondolsz, hová szállnak?" Még sosem volt ilyen szép könyvem. Mármint úgy kinézetileg. El sem hiszem, hogy az enyém, pedig igen. Lázár Ervint mindig apáéktól kaptam. A Bab Bercit is, a Csillagmajort is. Ezt is. Ez is gyönyörű. Benne van A fehér tigris , akivel egyébként néha még mindig találkozok, meg hangjátékok. Lázár Ervint nem lehet sokáig olvasni. Vannak olyan pontok, amikor egyszerűen be kell csukni egy kicsit a könyvet, levegőt venni, ráébredni, hogy igen, még létezik a világ, nem veszett el. Aztán folytatni. Néha kicsit Csillagmajor-íze van. De csak kicsit. Van olyan hangjáték benne, ami egy az egyben Csillagmajor-történet, mégsem ugyanaz, mert ezek a városból nézik, az meg Rácpácegresről. Az meg egészen más. De attól még lázárervines, keserű, igaz. Sosem értettem, hogy írhat valaki egész életében ilyen borzasztóan szomorú meséket... Szomorú és szép meséket... P.S.: macs üzenete (19:29): egyébként az o

- félévi? - holnap írok az ötösért fizikából. - én nem adok ötöst fizikából. neked se adnék. neked kettest adnék. na jó, talán hármast. - kösz, apa. szerintem tényleg nem adna. szerintem örülök, hogy mindig más órájára ültetett be kiskoromban, a magáéra sosem. szerintem nem akarom tudni, hogy más gyereket hogy tanít. (engem egyébként nagyon jól, csak mindig lehülyéz közben, ezért nem szerettem sosem tőle segítséget kérni.) szerintem is nagyon megalázó lehet olyan helyen tanítani, és megértem, ha nem akarja, hogy majd esetleg egyszer én is. de szerintem 14-18 éves korban valahogy még mindenki nevelhető... vagy már nem?

hogy bármit is másnapra hagyjak! Ha ígérek valamit, akkor addig tépjétek a fülem, amíg nincs kész. Lehetőleg még aznap, különben az életben nem lesz meg. Aznap akár hajnalig fentmaradok miatta. Máskor nem. Egyébként boldog tavaszt!

szeretem, ha a tanárúr mesél... látszik rajta, hogy nagyon szereti, amit csinál... meg sokat is tud, nagyon sokat, és olyankor úgy szégyellem magam, mert olyan jó tanáraink vannak, és ha mégsem jogra megyek, akkor tanárnak... és én biztos nem fogok így mesélni... nem lehet ennyi mindenben tájékozottnak lenni! Ha épp egy kicsit nem arra figyelek, amit mond, hanem rácsodálkozok magára a tényre, hogy a váltóáramot vesszük, akkor nagyon furcsa, hogy valaki mindenhez ért... persze van tanmenet, tudom, és azt tartják jó tanárnak, aki követi. Pedig szerintem sokkal fontosabb, hogy a második ipari forradalom kapcsán megértsem, amit évekkel ezelőtt kémián nem sikerült. Ha ő mondja a törit, akkor mese az egész, igaz mese, nagyon igaz mese... Mindig így képzelte, hogy ilyen időben fog meghalni. Ilyen idő nem is létezik. Vagy ha mégis, az kizárja, hogy létezzen bármi más rajta kívül... Tele lesz vele a világ, az utcák, az ablakok, a szemek, a lelkek... Füstszagú, ködös, nyirkos, jeges. Jégcsapokka

Háromnegyed tizenkettő van. Olyan januári, olyan, amikor a kutyák sem mászkálnak már, a gondolatok behúzódtak valahova melegedni, a csillagok meg álmosan hunyorognak odafönt. Az Orion is. Az Orion fontos, mert van fegyvere, erős férfi... Ő megvéd. És pont a házad felett van, látod? Nagyon szép a szűz hó. Csillog, szikrázik, pedig annak a lámpának csak fakó narancssárga a fénye... ha a focipálya közepére gyalogolsz, oda már el sem világít... Angyal, angyal, látod? Csak itt, csak most, csak neked. Nem is hideg. Forogsz, mert forognak a csillagok is. Semmi sem ilyen fekete, és semmi sem ilyen fehér. És most eredj, fuss hazáig. Ha romlik a tanulmányi eredményem, abbahagyom. A ma meg a tegnap nem számít, első sokk, jó, két tz, előfordul, belefér... Most kicsit meg lett borogatva a világom, de majd helyreáll, és ez is bele fog tartozni a normálisba. Még nem tartozik bele. Persze ha ilyen tempóban tanulok... Még ma sem voltam hajlandó megszólalni vendég jelenlétében. És asszem, remegek a fára

Jó, nem esek. Csak nekem nincs útikalauzom. Anélkül meg necces. Van helyette kis papírkám , fel van rá írva, hogy kisvadász =1 dl bor, 1 dl kóla. Jó, kulcs ki-be , nem úgy számolsz, mosolyogsz, jó napot kívánok, mit adhatok? Hangosan, tagoltan, mosolyogsz! Akkor jön a pénz. Ne ess pánikba! Majd jön a részeg patkány, mondanak mindenfélét. Kemény vagy, vagány vagy, mosolyogsz! Minél butábbnak látnak, annál jobb. Csak csináld, hogy jajj , én ezt nem tudom. És akkor jön a pénz. Pénz, pénz, pénz. Látod? Neki adhatsz hitelt, ő rendes. Ő is rendes. Majd megtanulod. Jó napot kívánok, mit adhatok? Ez a vodka, ez kommersz, ez drága, borunk ilyen van, a tükröt minden nap le kell mosni. Valami van, telefonálsz. Konvektort hetesre, ha nyitsz. Mosolyogsz. Kemény vagy. Nem téged árulunk, a sört áruljuk. Te egy közvetítő vagy a sör és a vendég közt. A vendégnek mindig igaza van, mosolyogsz, bólogatsz. Kemény vagy. Nem esel pánikba. Ez egy rossz nap. Nehéz nap. Túl sok az információ benne. Csak úgy jön

bejo üzenete (22:50): sose bánj semmit Mafia üzenete (22:51): nem azt bánom, hogy megtörtént Mafia üzenete (22:51): hanem hogy úgy történt meg bejo üzenete (22:52): bonyolult az élet bejo üzenete (22:52): mindig ide lyukadunk ki Mafia üzenete (22:53): mindig bonyolult, azért :P bejo üzenete (22:53): magunknak bonyolítjuk és nekünk bonyolítják mások

- én nem hiszek a jövőben. a jövő nem létezik. - én pedig még mindig hiszem azt, hogy a jövő az egyes emberek jövőjéből áll össze. még akkor is, ha tudom, hogy nem igaz.

Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a muszka, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye és reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó!