Kosztolányi: Harsány kiáltások tavaszi reggel

Élni először itt e világon
s élni utolszor.
Látni a földet, látni csak egyszer
és soha többé.
Állni a fényben, inni meg enni,
csókba fürödni.
Nézni a kék nefelejcset a szélben,
barna göröngyön.
Érezni a gondolatok ragyogását
barna fejemben.
Menni a hegyre az éter elébe,
völgybe leszállni.
Lélekzeni, fölkiabálni rajongva
az égre, napra.
Aztán egyszerre vad zuhanással
összeomolni.
Ez ugye hexameter? Kosztolányi nagyon szerencsés ember volt egyébként... nagyon jól nézett ki és nagyonnagyon szépen írt... belenéztem valami műsorba valamelyik tévén, ahol a nyugatosokat szépségversenyeztették. Maga a műsor nem volt szimpatikus a következő mondat miatt: "a Nyugat nemzedéke volt az első olyan, ami vérprofikból állt". Tényleg? És Balassi nem volt profi, meg Csokonai meg Berzsenyi?
Közben gyorsan rákerestem, találtam erről egy nagyon jó blogbejegyzést, tehát én inkább nem is írok róla, már megírta más nagyon jól.
(Adyba nyáron majdnem beleszerettem, csak azért nem, merthogy Ady verseket zenésített meg Bartók és ezt Bartókkal szemben éreztem volna pofátlanságnak... így marad Kosztolányi, de nem bánom :) )

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo