Ingrid Sjöstrand: Sietek

egyszerűen megállt körülöttem (bennem?) az élet, nemhogy a következő lépés, de a következő mozdulat sem volt meg. rendet kellett volna raknom, és kitalálni, mit egyek, de nem ment. semmi sem ment. (a tanulás a legkevésbé.) csak ültem, és bámultam ki a fejemből napok óta. aztán egyszerre bedobtam a csigabigás táskámba a masnit, és elindultam, hogy majdcsak jön egy busz, meg felhívtam anyut, hogy ha süt nekem palacsintát, hazajövök. sütött.