a gyógyszertárba indultam nyugtatóért, de aztán rájöttem, hogy csak menni kell, a feneketlen tó körül körbe, körbe, körbe, amíg tiszta nem lesz a világ, amíg fel nem tűnnek a kacsák, a medveszobor, amíg meg nem csap a hideg levegő, és azt nem mondja Bartók, hogy ideje hazamenni. egy ideig most jónak kell lennie mindennek. hogy sosem voltam még ennyire szabad, mondják, és hogy sosem leszek már ennyire. hogyan lehet, hogy én mégis így félek.
(szóval remélem, hogy a frissen összeszedett lelki nyugalmam az ágyban tart másfél óránál tovább, mert kezdek furcsa dolgokat csinálni a kimerültségtől.)
(szóval remélem, hogy a frissen összeszedett lelki nyugalmam az ágyban tart másfél óránál tovább, mert kezdek furcsa dolgokat csinálni a kimerültségtől.)
Megjegyzések