(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Megjegyzések
Nekem se tetszik minden olvasó.
Tényleg szép, szeretem.
tanulnék én is szívesen latint
Én csak addig szerettem latinul tanulni, amíg nem volt kötelező, és nem kellett belőle minden héten dolgozatot írni meg vizsgázni, így azért nem olyan jó.
(A Holt költők társaságában azért az angol anyanyelvűek latin kiejtése vicces.)
Meg mellesleg ha valaki nem érti google kidobja kedvenc ó-szelencénket és ott van :)
Számomra az csak ilyen intertextusokban létezik a latin. Úgy, mint az idézetek nyelvét, szeretem. Én like-oltam
(gondolom erre a bejegyzésre is nyomnának vagy 10 dislike-ot.)
lájkot is szoktam ám ;)