ma megérkezett a kindlim (+ kék tok, emiatt kicsit szomorú vagyok, a kép alapján sokkal világosabbnak tűnt, de így is gyönyörű), hónapok óta gyűjtöttem rá, és vártam, hogy mikor jelenik meg a költségvetési excel-táblázatomban, hogy maradt: 40.000 forint, úgyhogy most egyrészt csodálatosan boldog vagyok, mindjárt rá is töltöm a Cholnoky Lászlót, aztán szevasztavasznyár, megyek is az erdőbe olvasni, ki fog itt vacakolni a Masnival. másrészt viszont borzasztóan szégyellem magam, mert annyira erősen akartam ezt az ebook-olvasót, amennyire erősen nem szabad tárgyakat akarni. például amikor már tudtam, hogy ma fog jönni vele a futár, akkor leszaladtam ellenőrizni, hogy működik-e a kapucsengőnk, meg minden, olyan izgatott voltam, mint egy randi előtt, éppen hogy csak nem sminkeltem. viszont most, hogy itt van, azért szerencsére tudatosodott bennem, hogy ez csak egy tárgy, egy gép, egy kütyü, úgyhogy még neve sincs, meg semmi. az első benyomások alapján ez egy szép és praktikus kis izé.
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Megjegyzések
Aztán majd jó olvasásokat rajta! ;) (Én majd egyszer veszek ilyen olvasót, de most beérem a pocket pc-mmel - aminek még nincs neve! -, amíg működik, szóba sem jön a Kindle.)
Anna
Alice: én is szeretem a könyvespolcom, ez nem helyettesíti, hanem kiegészíti. nagyon szerettem volna, ha már az előző vizsgám előtt ideér, és a tanárok által írt, docban 200 oldalas webtankönyvet ezen olvashatom, nem pedig monitoron. az országba be sem hozott külföldi könyvek, "mind a 200-an ki akarjuk venni a könyvtárból, pedig csak három példány van, viszont fent van a MEK-en" regények stb.