Szerző: maifosz -
aztán elvittem a traktorom laptopom doktorbácsihoz, ahol egy ideig játszottak vele, meg csodálkoztak rajta, hogy hogy lehet ilyen nagyon hangos, aztán azt mondták, hogy sajnos ők MSI-t nem tudnak cserélni, és senki sem tud, csak az Albacomp szerviz. úgyhogy peregnek a dollárjelek a szemem előtt. az Albacomp persze nincs nyitva a két ünnep között, úgyhogy vizsgaidőszakban kell megválnom akár napokra is a gépemtől. már a gondolattól is rosszul érzem magam. (és annyira bánatos voltam, amiért feleslegesen utaztam egy órát a kedvenc szervizemig és egyet vissza, hogy kipróbáltam a burgerben a vegawhoppert. eléggé borzalmas volt, nem tudtam megenni, nem ajánlom senkinek. akkor már inkább a mekis sajtburger hús nélkül.)

Megjegyzések

András üzenete…
Erős vagy. Én már olyan idős vagyok és olyan rigolyás (a rutin maga az ember), hogy attól is 1 hétig rosszul voltam, hogy a bal kezem helyett a jobb kezemen hordtam az órát, kénytelen voltam cserélni, mert 1 hétig idegesített és átállítottam a szíjat. Másfél hónapja az volt a traumatikus kalandom, hogy elővettem a régi zsebórámat és levettem a karórát, és másfél hétig voltam ideges, mert nem tudtam hozzászokni, hogy miként az elmúlt 2 évben, nincs karóra a bal csuklómon, éjjel nappal. A gépem hibernálás-üzemmódja pedig eltüntette azokat a naplófájlokat egyszer, amik azt szabják meg, hogy a húzogatott ikonok hol vannak a mappákban, melyik ablak mekkora, és bár minden a helyén volt, fél napig voltam ideges. Ellenben sokkal nagyobb sorskatasztrófák meg nem tudnak sohasem különösebben idegesíteni (amitől pedig más rosszul lenne). Amikor másfél-2 éve gépet kellett cserélnem, mert egy 4-5 évig használt gépem alaplapja megadta magát, hiába lett az új gép jobb, mert újabb minden szempontból, szinte sírtam, hogy: nem lehetne mégis megjavítani, nekem ez az új szar nem kell....
2011. december 28. 9:09
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

vásárlás

Szerző: maifosz -
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete ...
Tovább...