et resurrexit tertia die

és feltámada harmadnapon és tényleg és igazán... mármint meghalt és már nem halott, meg nem ott porladnak a csontjai szépen, ahova lerakták, hanem fogta magát, felkelt és járt és ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. És előtte megfeszítteték és meghala. És még előtte fogta a kenyeret és hálákat adva megtörte és Juditnéni is megtöri és mi közben énekeljük a négyszáznegyvenedik dicséretünket és zavartan pislogunk előre az öregek otthona félhomályában...
és valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljövend... és látjátok, megint nem böjtöltetek, ugye nem? pedig meg is beszéltétek ifin, de meg ám, hogy a refisek nem éheznek böjtidőszakban, de megpróbálnak jobbak lenni... csak egy valamiről mondj le ezalatt az idő alatt... fogadd meg, hogy kevesebbet számítógépezel, nem kiabálsz az öcséddel vagy nem olvasol órák alatt... hogy kevésbé leszel önző, irígy, veszekedős, kevesebb kávét és kakaót iszol, nem eszel túrórudit, ilyesmi. csak hogy a lemondás, meg az önmegtartóztatás eszedbe juttassa, hogy igen, böjt van, Jézus is böjtölt, emlékszel? negyven nap a pusztában, és neki ott volt ideje gondolkozni, neked nincs időd, te mindig rohansz, csak egyszer kelj fel azért korábban, hogy Bibliát olvass... csak egy picivel korábban...
és feltámada harmadnapon és most már örökké él... ami persze még a scifin edzett tudatomnak is felfoghatatlan, mert az örökkévalóság az az óra utolsó öt perce, meg amíg várni kell valakire, meg amíg hóesésben nem jön a busz... meg egy nap, egy hét, egy hónap, egy év is örökkévalóság, csak utólag olyan pillanatnyi minden... szóval nem szabad megpróbálni felfogni a felfoghatatlant, csak egyszerűen hinni kell és akkor jó lesz...

kívánok így utólag is áldott húsvétot minden kedves bloggernek, bloggerinának és blogolvasónak!