mindennapi csodák
"És ebben a pillanatban eltakarodik a tört!" mondta a félhomályos teremben délután egy körül a tanárnő, és ez a maga monotonitásában félelmetesen megnyugtató volt. Fájhat a fejem, lehet rengeteg dolgom és kifordíthatják sarkaiból a világot, de a tört mindig eltakarodik és a tanárnő mindig ugyanígy fogja mondani és ha már nem, akkor majd én mondom ugyanígy, ha másnak nem, a gyerekeimnek, mert öt év azért hosszú idő... És a végtelenség, folyamatosság és tökéletesség tudatában minden kéz egyszerre mozdult leírni a beszorzott köregyenletet.
És ebben a pillanatban kettérepedt az ég, mintha nem lenne más célja, csak tisztára mosni mindent... s a teremtés e két remekműve, a zápor és a matematika közé szorulva bután bámultunk percekig, mert mindkettő már önmagában megérdemli a százszázalékos figyelmet... a természet helyett végül a természettudomány nyert, mi meg ázott verebekként körmöltük tovább, hogy aixnégyzet meg aipszilonnégyzet meg béix meg céipszilon meg dé egyenlő ernégyzet.
És ebben a pillanatban kettérepedt az ég, mintha nem lenne más célja, csak tisztára mosni mindent... s a teremtés e két remekműve, a zápor és a matematika közé szorulva bután bámultunk percekig, mert mindkettő már önmagában megérdemli a százszázalékos figyelmet... a természet helyett végül a természettudomány nyert, mi meg ázott verebekként körmöltük tovább, hogy aixnégyzet meg aipszilonnégyzet meg béix meg céipszilon meg dé egyenlő ernégyzet.
Megjegyzések