mr2

Éjfélkor megszólalt a Himnusz a Petőfiben és én olyan reflexszerűen pattantam fel, hogy kirúgtam magam alól a széket és koppant az asztalon... (utána amíg vége nem lett, állva körmöltem az érveket contre meg pour lettre és mél... :P)
Erről eszembe jutnak azok az idők, amikor még éjfélkor boszorkányok jártak, és félve mentem ki a konyhába kakaóért és éjfélkor már tényleg muszáj volt lefeküdni aludni, különben jönnek a szellemek meg a zöld lific. Meg különbenis éjfélkor megáll az idő, leginkább Óév és Újév között és hatvan másodpercre életre kelnek a játékok, de most lehet, hogy ez hülyeség, nagyon régen olvastam már Mary Poppinst... Évek óta nem is igazán veszem észre, hogy jé, éjfél van, csak azt, hogy jé, fél egy van...