Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2008

gyógyulósan

Tegnap este még 39 fokos lázam volt. Ilyenkor szoktam eldönteni, hogy márpedig én mára meg fogok gyógyulni, merthogy ma voltak ők utoljára iskolában és az utolsó reggel a törzsasztalnál, az utolsó közös franciaóra, az utolsó, hogy mi is istvánosok meg ők is...
Azt ilyen lázas-asztmás fulladós éjszakákon látomásos lázálmaim szoktak lenni... az ilyen éjszakák legalább örökké tartanak és mindig negyed három van, akárhányszor is kelek fel mézes kamillateáért... percekig nézem a plafont, azon kezdek el gondolkozni, hogy 180 liter víz meddig töltené meg a szobámat, kiszámolom, hogy teljesen, na de én most benne vagyok, az úgy nem jó, meg fogok fulladni, már megint nem kapok levegőt. Ablakot kinyitom - becsukom, pulcsit le-föl, konvektort le-föl, ülök, fekszem, sétálok, soha többé nem fogok helikonon az esőben, meg éjjel, meg a tükörteremben, Ádám különbenis visszavette az öltönyét, pedig én fáztam ő pedig nem...
De ma már csak hőemelkedésem van és lélegezni is egész szépen tudok... ha ilyen ü…

azt álmodtam

Voltam mediawaves kritikaíró workshopon (mert z a kifejezés így annyira tetszik) a Millenárisban... egy fehér táblára írt fel nekünk egy vékony, mosolygós nő, de nem tudtam figyelni, mert a mellettem lévő srác capcha-kat gyártott, mármint olyan sima analóg papíron és mindre az volt írva, hogy Martin - Martin - Martin, pulzáló betűkkel.
Aztán snitt (ez a mai napi kedvenc szavam, úgy Szindbád óta) és a DÖK föloszlott, mert nincs király, ezért fel kell állítani egy alkotmányozó nemzetgyűlést, meg még királyt is kell választani... a legitimitás elve szerint a Kiskirály jöhetne szóba, de őt a nép nem akarja,
a másik jelöltet viszont a nemzetközi helyzetet figyelembe véve nem fogadhatja el az entente önkormányzat. A DÖK végülis új tagokkal és vezetéssel összeáll, kikiáltja az igazgató nélküli alkotmányos igazgatóságot, iskolaszékeket állít fel és diákköröket tilt be.
Vagy valami ilyesmi, de jó volt a vége.

ha nagy leszek

Még ha időm lenne is, kedvem akkor sincs sok mindenre, leköt éppen elég más dolog. De igazából időm sincs, hosszú tennivalóslistám van rojtos kockás papíron a tolltartómban, és még csak alig néhány tételt húztam le róla.
Ma például írtam ezt ide, ezt ide meg a 24 Órába, a Helikonról a Hídlapnak, köszönték szépen az információt, szívesen látnak az újság táján, megírtam délután (nem, nem éjfél után, hanem rendes időben) a magyarfaktos leckét is legalább háromszor, csak hogy jó legyen.
A főszerkesztők félelmetesek, az orgona lila (de Gergő majd beleköt), a nap süt, a kávé illatos, a mézes-fahéjas tejbegríz finom, a mondatok nagybetűvel kezdődnek és pontot teszek a végükre. A káoszból kibontakozni jó, madárcsicsergésre ébredni szintén jó, hajat befonni is jó, éjszakázni is jó. Éjszaka tanulni nem jó, de megszokható.

azt szeretném,

ha a komplexusaim, félelmeim, görcsösségeim és pánikrohamaim elmennének időben aludni és hagynának utána engem szépen dolgozni. mert amíg nem mennek, addig mindent újra kell írnom legalább háromszor, mert mostanában semmi sem tetszik.

viva schola nostra

Most már vége ennek is, mi is sírtunk, Durzimama is, bánhatja, aki nem volt ott. Jubilate deo, omnis terra... sok szál fehér rózsa, viva rector nostra... szép összkart a végére, emelkedettséget, meghatottságot, virágokat. Hat év mégiscsak hat év, Durzimamától tanultam meg, hogy milyen is az iskola szelleme, milyen az, aki méltó és hogy lányoknak szoknya az ünnepi öltözék. Szép lenne, ha most lenne vége nekünk is... ez most biztos, ők elmennek, Durzimama elmegy, a tanév ixedik igazgatója is elmegy, és jönnek majd mások, de az még nem biztos, de az már nem lesz ugyanaz.
Most le kell tenni a szárnyakat... tollat kell helyette kézbe venni, színes tintát, tiszta, őszinte szavakat... most éppen lelkes vagyok, a tolltartóról átkerült a 320 éves kitűző a táskára... még szoknom kell a gondolatot, hogy valakik valahol azt akarják, hogy egy olyan ember tanítson magyarra, akinek az anyanyelvi felkészültsége szerintem kisebb, mint az enyém. Hmm, meglátjuk még, mit hoznak a holnapok.
Mindenesetre mie…

Helikon 2008

Ez egy olyan hely, ahol vannak mezítlábas bűvészek és nagyképű művészek...
Ez egy olyan közösség, ahol azután, hogy
megyek az úton lefelé,
senki nem mondja gyere bé
csak a kicsi feleségem
gyere bé te szerencsétlen
inkább iszom három deci kevertet
simán lehet azt is énekelni, hogy
cum decore et amore,
cum splendore, cum ardore
cum viqore, cum calore,
voce cantate melodica
Ez olyan három nap, hogy csak zene van, tánc, színház, irodalom és balaton...
Már harmadjára voltam, harmadjára is éppen olyan jó volt... néha összefutottam Maccsal, azt mondta az anyukája, hogy a színház környékén megtalálom, 30y-on Hipphapp Csabi nevű öccsével találkoztam (különös érzés, ha egy idegen városban egy idegen koncerten egy idegen hang ordítja, hogy Maaaaf, Maaaaf!), dsarosi öccse Kriccs Mefnek hívott, mert ő angolosan mondja, Zsuzsi mesélte, hogy két éve feküdtem az ágyon és naplót írtam, akkor még nem blogot, Mészivel sétáltunk a parton, a sétálóutcán, megvettük a mindennapi kakaónkat és túrórudinkat, paniadamon hül…

helikon

jó lesz nagyon, akkoris ellógunk, mert én Maccsal akarok lenni, bár Durzimama megígérte, hogy elenged vele, mert én Keszthelyen akarok sétálni, el akarok tévedni, szemerkélő esőt akarok és borongós, bús, barátságos időt...
30y koncertet is akarok, meg persze aranyérmet meg különdíjat és teljesen tiszta hangokat, robotgyártotta kakaót a bögrémbe (csak ahhoz ilyeneket kell írni), egy szabad hétvégét, egy olyan cikket, amivel elégedett vagyok, meg azt is akarom, hogy hiányozzak a Gergőnek, de ez a legkevésbé valószínű :)

utálom, hogy gyakorlatilag minden írásomról ordít, hogy én írtam, megvannak a magam kis kialakult eszközei, a kedvenc szavaim és kifejezéseim, az ismétlések és szónoki kérdések, meg persze egy használati utasításom is tud fennkölt és magasztos lenni, imádok mindent túldramatizálni... sokkal jobb lenne inkább mindennel meglepetést okozni, hogy jé, ez a csaj ilyet is tud?
persze oké, hogy nem tudatos, el sem tudom képzelni, hogy az ember használhatja tudatosan ezeket a fogáso…

alvajáró

délutánonként általában három és felet. éjjel is. az összesen már hét óra, ami tulajdonképpen rengeteg, de azért jobb lenne, ha összefüggően aludnám és inkább éjjel, de csak mert azt annyira nem tolerálják, ha a suliban szeretnék, pedig kényelmesek a padok.
az a baj, hogy három és fél óra után éjjel is felkelek, zavartan, ijedten indulok iskolába, öltözni kezdek, miért van ilyen sötét, ne, még csak fél négy körül van, még van majdnem két órám, jajj, már megint...
ilyet csak akkor szoktam csinálni, ha valami nem stimmel pszichésen, de most minden a lehető legnagyobb rendben van. teljesen normális vagyok, nyugodt, egészséges, vidám, kipihent, kiegyensúlyozott, ilyesmi... nem kelek fel éjszakánként, nem kezdek el cikket írni hajnali kettőkor, eszek rendszeresen, pontosan tudom, hogy ki vagyok és mit akarok az élettől, és azt is, hogy mit akarok másoktól. nyugodt vagyok, megfontolt, összeszedett, nem bántok-sértek meg senkit akaratomon kívül (szándékosan sem), nem veszek fel egy olyan modor…

lol(a)

délután fél három, Labor... adott Göge, Érc, a Robot, Maf, meg egy doboz tej. meg persze a kedvenc Lola videoklipünk. és a fölöttünk lévő emeleten valami nagyon titkos és nagyon fontos. hogy mi volt a Laborban, azt el lehet képzelni, hogy mi volt a tanáriban, azt viszont talán jobb, ha nem próbálom meg.

ballag már a

állítólag holnapra nyelvtanra ballagószöveget kell írni. azért csak állítólag, mert nyelvtanon röpke két hete nem voltam és csak innen messziről követem az eseményeket... valamikor nemrég Macsnak kellett ilyet, de élesben, és már akkor azon kezdtem gondolkodni, hogy mit jelentettek az előző végzősök, meg most a másik osztály, meg milyen érzés legnagyobbnak lenni...
és jövőre nagyon fog hiányozni Durzimama, mert ha ő nem lesz, akkor ki fogja nekünk mondani, hogy fiókáim, ez nem méltó?

la Barbe bleue

este tizenegykor nem szabad mesét olvasni. franciául sem, akkor sem, ha esetleg ez a feladat. sem Flaubertet (félig magyarul), sem kékszakállút. mert a kékszakállúból úgyis az lesz, hogy ezt fogom olvasni. Bartók Béla - Balázs Béla, opera, gyönyörű.
sajnos a Perrault-féle francia eredetiben (ha lehet ezt mondani valamire, ami szájhagyomány alapján terjedt) Kékszakáll brutális gyilkos (ha jól értem, de holnap reggel kiderül) és ezt nem szeretem...

szolidaritás

Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!Külön-külön szép dolog ám mindkettő. Nem tudom, ki a hibás, nem is érdekel, nem megyek bele úgy, mint Gergő. De azt tudom, hogy mennyire rossz érzés, ha az embernek tönkre akarják a feje fölül az iskoláját, vagy "csupán" egy nem várt és nem kívánt változtatást szeretnének eszközölni... Igazgatóváltás, fenntartóváltás, nesze nektek, és egy városnak máris nincs felekezetileg el nem kötelezett gimnáziuma...
Szóval sok sikert, kitartást a tatai Eötvös Gimnázium diákjainak, tanárainak!

(szépen, hivatalosan, paniadamosan holnap délután négytől a szigmedia portálon lesz majd olvasható.)

ma hajnalban valakinek eszébe jutottam, és ez (meg a valaki is) eszembe jutott ma néhányszor és olyankor mindig mosolyogtam miatta... mert jó érzés, ha gondolnak az emberre, még akkor is, ha ez egy esemesben nyilvánul meg negyed háromkor.

kakasviadal

Mindig megfogadom, hogy soha többé nem dolgozok együtt fiúkkal. Ha van egy főnök, akkor oké. De így, hogy elvileg én lennék, csak senki nem hallgat rám, így nem oké. Így gyakran érzem úgy, mintha hisztis ötéveseket kellene meggyőznöm arról, hogy a Sanyi jól tud homokvárat építeni és azért szeretem, a Pistikét meg azért, mert szép kisautót rajzol, de a homokvár meg a kisautó értékben nem különbözik. És Sanyi mérges lesz, ha Pistike belenyúl a homokvárba, még akkor is, ha egy szép zászlót szeretne felrakni rá, mert Sanyi építette a homokvárat. Nem Sanyi homokvára, de ő építette. És Pistikének nem elég érv, hogy Sanyi nem akar kipufogót rajzolni a kisautójára.
Én meg játsszam el az óvónénit, mert Sanyi is és Pistike is nekem panaszkodik.

Vámos Miklós közönségtalálkozó

Őszintének kell lennem: Vámos Miklóstól még soha egyetlen sort sem olvastam. Persze fel van írva a képzeletbeli listámra, közvetlenül Esterházy Péter mellé, de még a klasszikus alapműveltségem megszerzésén munkálkodom, a kortárs irodalmat mindig húzom-halasztom. Tudom, nem kéne.

A DUE sajtófesztiválon az ifjú újságírójelöltek sok okos dolgot kérdeztek tőle és ő nagyon jól válaszolt. Arra a kérdésre, hogy "miért nem olvas a magyar" és hogy hol is romlik el ez a dolog, az alapfokú, középfokú, illetve a felsőoktatásban, nagyjából azt a választ adta, hogy az olvasó eleve tud olvasni, esetleg nem olvas. Tehát a hibás az író, "az olvasókat nem lehet leváltani". Tehát az irodalomnak nyitni kell az olvasó felé, az írónak kapcsolatot kell teremteni/tartani az olvasóval. Nos, itt valaki rákérdezett, hogy úgy-e, mint Balla D. Károly, aki blogol. És például így is lehet, mert a blog közvetlen és webkettes és ilyenek.
Sokat beszélt arról is, hogy írás közben az olvasó nem létezik…

due sajtófeszt

Persze Gergő látta a jegyzeteimet. Pofátlanság behajolni más papírja fölé és elolvasni, nagyon utálom. Vázlatot, piszkozatot, jegyzetet soha senkinek. Ez persze fokozottan igaz az "analóg postokra" (általában töri/fizikafüzet hátulja), a piszkozatolt bejegyzésekre (bizony Gergő...) és a verskezdeményekre. A félkész dolgozatokra, fogalmazásokra csak annyiban igaz, hogy a gondolatfonál gyenge és esendő, minden kis érintésre elszakad, végig kell szőni, hogy erős legyen. De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy sajtófeszt és Gergő látta a jegyzeteimet. Persze neki úgysem tudnék újat mondani, mert ott volt.

Nap süt, kék az ég, zöld a pázsit, a Millenáris Fogadó előtt hosszú, tömött sorokban várakoznak a bemenni szándékozók. A jegyért csini kis karszalagot kapunk, irány a bejárat. Az első sokk ekkor ér minket: az átlagéletkor tizenkét év, s már halljuk is a tanítónéniket, amint 6-7 fős szerkesztőségeiket igyekeznek összeterelni.
Persze nem nyertünk. Mondjuk ez csak számomra volt…
ma vonat - nincs szebb madár a fecskénél - köhögés, menjélhaza - kapucsínó, baracklé - duplalyukas - mid van neked? véleményem! - I'm a single forever - tiszacipő, pirosnarancssárga :) - nehézolvasni? jó volt. ja.
holnap vonat - nyugati - békávésztrájk - millenáris - sajtófeszt - paniadam, MaViRe, GbZ, gborz, Maf - ottalvás - hazajövés. jó lesz. nagyon.

nem, nem azért redukálom le szavakká a szép magyarfaktos mondataimat, mert azt mondták, hogy nehéz olvasni meg nehezen érthető meg komolyblog és okosblog, hanem azért, mert ez nekem most így jó. de legalább Macs megcáfolta, mert ő tényleg nagyon elvont és mégis értem...
mi az a nehéz érzelem?

szépgondolat

Mafia: igazából sok dolog van, ami miatt szomorúnak kellene lennem
Mafia: de nincs kedvem :)
Mafia: olyan, mintha szerelmes lennék
Mafia: de nem tudom, kibe :)
Cusi: ilyen a lélek Kicsim
Cusi: mindig szerelmes,
Cusi: ez már csak így van.-)
Cusi: akár van kibe, akár nincs:-)
Mafia: dehát ez butaság :)
Mafia: nem lehetek szerelmes a senkibe...
Cusi: dehogynem...
Cusi: a vágy egy másik után...
Cusi: ez a szerelem
Cusi: s majd meglátod...
Cusi: ez a sóvárgás...vágyakozás akkor sem csökken
Cusi: ha a szerelemnek tárgya lesz
Cusi: a társ véges...az érzés végtelen:-)
Cusi: és miért lenne butaság?
Cusi: szép verseket írsz...olvasol...élvezed a napot, a szelet...
Cusi: ez mind a szerelemtől:-)

a csodadoktor

Mert neki ránézésre is megy. Mert ő pontosan tudja, hogy egy egyhetes antibiotikumos kezeléstől nekem meg kell gyógyulnom. Ha ő ezt mondja, akkor így is van, az elefántos csodagyógyszer mindig hat, így én természetesen egészséges vagyok, annyira, hogy meg sem kell vizsgálnia. Csak foglalom a helyet, minek húzná ilyennel az időt, hogy legalább a számba belenéz? Mert biztosan csak szórakozásból járok orvoshoz, imádom a várótermek átható illatát, a nénik panaszait és persze nagyon szeretek pótolni is, füzeteket másolni, meg egyébként is csak lógok.
Arról ne is beszéljünk, hogy ő előre megmondta, hogy nem fognak semmit találni szemészeten és fülészeten és neurológiára akart küldeni, én ragaszkodtam ennyire ezekhez a vizsgálatokhoz. Most ő szegény ember írhatja be az eredményeket a gépbe, szereztem neki két és fél perc plusz munkát... Bennem pedig a mazochista hajlam biztosan erősebb a vágynál, hogy végre kezdjenek valamit a brutális fejfájásommal...

kész

a baj az volt, hogy azt hittem, én ezt nem tudom megírni... tévedtem...
olyan gyönyörű DÖKös véleményt írtunk, hogy talán már nem is tudunk egyes szám első személyben beszélni magunkról, mert mi így gondoljuk és így látjuk és ez a véleményünk és hűdejólmegmondjuk. de meg ám. mert jólmeglehetemondani, de csak szerintemekbe és úgygondolomokba csomagolva.
és most lehet kezdeni tanulni, mert én ezt nem akartam ma már megcsinálni, de addig nem tudtam semmire koncentrálni, amíg nem volt kész. jellemző.
miközben mentünk a buszhoz, csokitortát ettünk az esőben paniadammal... a táskámban csupa fontos dokumentum, majd el kell olvasni meg véleményezni is kell, teljesen felesleges... lyukasórán alig tanultam, mert Gergő elrontott (azt mondta valaki)... úgy a fizikaröpcsi közepén kezdtem el érezni, utána csak erősödött, hogy nekem igenis hiányzott a suli. De persze csak egy egészen picit, éppen egészséges mértékben.

P.S.: és hogy pláne minden jó legyen, ma megjöttek a pénteki DUE sajtófesztre a jegyek :)
Csak hogy gyorsan cáfoljam a felnőttet, néztem ma mesét, sokat...
Gyere gyorsan! Valami nagyon fontosat akarok mondani! Titkos verebek hozták a titkos hírt, a fantasztikus hírt, én is épphogy elcsíptem, mert nincs olyan titkos veréb, akiből én pillanatok alatt ki ne szedném a híreket! Szóval itt van az óriási, szenzációs, fantasztikus hír! Figyelj! Mindjárt te is megtudod, hogy itt a tavasz! Hallod? Itt a tavasz! Ugat a kuvasz, a gólya a kémény dugója, ébred a természet, ébredj te is! Itt a tavasz! Na, ki tudja, hogy ki mondja és hol mondja? :)

Redesign

Én csak gyönyörködök benne, mert szép, barátságos és kakaós... Bele is kontárkodnék a css-be, de jobban teszem, ha nem nyúlok hozzá... Előszülinapi ajándék Gergőtől a megújult külső, majd kap érte holnap baracklevet :) Köszönöm neki :)

egy kis reklám

Tizenhat harsona, ráadásul egyszerre... Ugyan a darabot tizenkettőre írták, de a profik mellé azért beraktak minket is, hadd fújjuk. Tibibácsi azt mondta, hogy úgy hirdessük, hogy ilyen még nem volt a környéken, és tényleg nem volt egyébként és tényleg nagyon jó lesz. Színvonalas, remek rezes könnyűzene. Ez a jövő vasárnapi nyergesi tanári hangverseny, aminek ma volt a főpróbája, én meg végigköhögtem az egészet egy sarokban, befogott füllel meg a könyvemmel. A főpróba akkor is főpróba, onnan nem lehet hiányozni... Szóval mindenkit szeretettel várunk!

(olyan hülye szó az, hogy ágvágó, tele lesz vele az ember szája teljesen, jujj...)

Ovidius: Metamorphoses (Narcissus. Echo)

Minden városban tisztelték Aoniában
őt, ki ha kérdi a nép, sose téved, a válasza biztos.
Első lett, ki igaz szavait tanusítani tudta,
kékvizü Liriope, akit egykor görbefutású
vízzel körbeölelt Cephisos, a habja közé zárt,
s tört testére vadul. Terhes lett, s szült is a szép lány
egy fiat, ezt rögtön kedvelték akkor a nimfák,
s Narcissusnak hívta. Kiről kérdezte, megér-e
hosszu időt, vénsége korát meglátja-e majdan,
s "Hogyha magát sosem ismeri meg!", szólt erre a szent jós.
Hosszu idő telt el; hitték már: balga e jóslat;
s ím, igazolta a furcsa halál s különös szerelem-düh.
Egy évvel múlt már tizenöt Cephisos utóda,
gyermeknek lehetett s ifjúnak tartani éppúgy:
sok fiatal fiu és sok lány kívánta szerelmét.
Mégis, a nagy szépség mellett nagy dölyfe is éledt:
egy fiatal fiu és egy lány sem kapta szerelmét.
Őt, hogy hálóval remegő szarvasra vadászott,
látta a nimfa, ki nem-némán figyel egyre a szóra,
s nem tud előbb másnál szólalni, a vissz-szavu Echo.
Test volt még Echo, nem pusztán hang, de a cs…

tény

A mai pulmonológiás, allergológiás, audiológiás csúnya nap fényontja az volt, amikor a légzésfunkciót végeztető nővérrel megállapodtunk abban, hogy a legjobb dolog a világon a kakaó.

2008 április

23. Thomas Mann: Tonio Kröger
24. Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány
"Nem arról van szó, hogy van-e időm olvasni, vagy nincs (időt senki sem adhat nekem), hanem hogy megajándékozom-e magam azzal a boldogsággal, hogy olvassak."25. Bertolt Brecht: Kurázsi mama
Ha nem lenne ennyire csúnya a könyvtári kötelező borítója, már régesrég elolvastam volna... Régen olvastam már olyan könyvet, amiben ennyire jók lennének a versfordítások - Nemes Nagy Ágnes, köszönöm, gyönyörű...26. Lackfi János: Törpe és óriás között
Gyerekversek a modern fajtából. Kicsit varródanis, de nem annyira zseniális. Van a könyvben néhány vers, ami nagyon jó, a témaválasztását és a szókincsét is szeretem, és a rajzok is nagyon szépek benne... Összességében nem tett rám annyira nagy hatást, de jókat mosolyogtam olvasás közben...27. Béres Melinda: Semminden
Még aranyosabb, mint a Széllelbélelt mesék, szerintem érettebb is, sokkal jobban tetszett.
28. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita (sokadszor)
29. Lázár Ervin: …

aludtam délután

persze csak hogy pihentessem a szemeimet, amikkel rendesen még mindig nem tudok olvasni, de két ctrl+ után már nincs gáz.
Az álmomban fontos szerepet játszott egy lapra rajzolt piros tehén, amit összefirkáltak... (Igazából én firkáltam össze, de ennek nincs komoly jelentősége...) Elmondtam anyunak, mondta, hogy reggel elégtek a cowparade tehenei.
Nem akarok semmilyen messzemenő következtetést levonni a dologból, az eddigi legkonkrétabban beteljesült álmom ugyanis az volt, hogy kapok 320éves kitűzőt Bejótól és kaptam is, de csak mert komoly lelki terrort alkalmaztam az ügy érdekében.
Olyan tíz éves koromig voltak olyan álmaim, amik utána szóról szóra megtörténtek, az egy durva időszak volt, de azt akkor még teljesen normálisnak tartottam, anyu is meg szokott álmodni dolgokat, akkor nekem is szabad.
Persze ha ez tényleg így van, akkor ugyancsak vigyáznom kell, hogy mit veszek belőle komolyan és mit nem... dehát azt, hogy Meggyes Tamás bokáig állt a vízben, tényleg nem tartottam fontos dolog…

szemészeten

A legrosszabb az volt az egészben, hogy ott volt a táskámban a lázárervin és nem tudtam olvasni. Most sem tudok. Nyerges, szemészet, pupillatágítás. Nagyon ijesztő a szemem, egy hatalmas, fekete kör az egész. Egy természetellenesen tág, mindent látó pupilla. Még jó, hogy vittem napszemüveget, napszemcsivel és árnyékban úgy ahogy elvoltam hazafelé, napon nem láttam semmit.
Még mindig homályosak a tárgyak, de már csak közel. (Billentyűzet, monitor, de tudok vakon gépelni... a hibákat majd javítom, ha látom is...) Homályos nénik jöttek velem szembe a homályos bácsikkal, az órám és a menetrend viszont egy-egy színes folt olt csupán, szóval elindultam gyalog hazafelé és sétáltam vagy három buszmegállónyit...
Mindig tökéletes volt a látásom, nem szoktam hozzá, hogy így elrontják nekem... és mi van, ha a doktorbácsi tényleg elrontotta és nem javul meg és nem fogok már rendesen látni?
Maf: a következő lépcső a 21. század lenne
Maf: de azt nem szeretem
Maf: nem tetszik :(
Maf: az az irányzat, ami felbukkan a sárvári versekben
Macs: a 21. századot meg majd megteremtjük mi szépen, az még nincsen
Maf: nagyon távol áll tőlem
Maf: jó versek
Maf: tetszenek is
Maf: de nem szeretnék ilyet írni
Macs: akkor ne írj olyat, mondom
Maf: jó, megteremtjük mi :)
Macs: én akarom hinni, hogy bennem van a 21. század, majd én megmondom, hogy mi lesz itt
Macs: hidd te is :)
Maf: hiszem :)

A Mester és Margarita

Egy könyvet másodjára, harmadjára olvasni különleges érzés... Már pontosan tudom, hogy mi fog történni, de mi van, ha mégse? Ha megváltozott valahogyan azóta, vagy ha rosszul emlékszem... Hátha van ott valami a sorok között, amit eddig észre sem vettem...
Mikor bukkan már fel Margarita? Hogy lehet eddig húzni? Kivel azonosuljon addig az ember lánya? Egész egyszerűen muszáj előrelapozni, nem érdekel Berlioz és Boszoj, nekem Margarita kell, mégpedig akkor, amikor boszorkánnyá változik... Valaki be is törte itt a könyvet, itt nyílik ki...
Jó, vissza az elejére, csak szépen sorban, türelmesen... Még négyszáz oldal van? Addig nem bírom ki, nekem már most a vége kell... Már csak négyszáz oldal van? És nem olvashatom tovább, mert kerek lesz és egész és lezárt és befejezett és vége...

megfáztam...

Tegnap a háziorvosnál másfél órát vártam... Ma az esztergomi kórházban pulmonológián és dermatológián összesen három és egynegyedet... holnap orthopédiára mentem volna, de egyszerűen nem veszik fel a telefont, így időpontom sincs, csak beutalóm, ezért szerintem holnap nem megyek sehova. Csütörtökön szemészet, pénteken allergiavizsgálat és fül-orr-gége. Tökjó. Azt különösen utálom, mert ki nem állhatom, ha a fejemben turkálnak.
Nem, semmi komoly bajom nincs (remélem), csak a szokásos éves kontroll, ami átlag kétévente jut eszembe (nem, anya eszébe) és olyankor elküld...

interview

Éppen itt volt az ideje végre összehozni szépen a Klikkes interjút a fiúkkal. Persze Ádám tényleg ígért beszámolót, de én inkább megcsinálok valamit magam, mintsem sokáig könyörögjek/várjak... (ez alól kivétel a blogom új dizájnja, mert arra hajlandó vagyok ám kitartóan várakozni, bizony, kedves g. J )
Szóval azt nem mondom, hogy szép lett-jó lett, de a kész szöveg szvsz azért megüti a mércét, a vágatlan beszélgetések pedig itt olvashatók (alulról felfele... J ).

g.: én legyek hátrébb időrendbenmert az övében hivatkozol rám maf: ??? maf: nem, te legyél elöl, mert veled csináltam először g.: lol maf: és az ember felülről lefelé olvas én igen... g.: blogidőrend fordított nemtűnt fel? :) maf: dehogynem :) de ha belépsz egy blogra először a legfölső cikket olvasod el és a tied a legjobb
erchegyia szerint is fordítva...
le vagyok szavazva :P

milyenigaz

erchegyia:bár, azt hiszem, ha tudnál egyszer annyit aludni mint én, betelne a google szerver az álmaiddal

Lackfi János: Macska több példányban

(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) )
Macska itt és macska ott,
mondd, macsek, te kis mocsok,
hány példányban létezel?
Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott,
előbb még tetőn futott,
most meg, mint egy sokezer
éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög,
prüszköl virágok között,
ki-be ugrál ablakon,
fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele,
legalul lóg a feje,
egy fokkal feljebb hasa,
legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn,
szétcsap madáretetőn,
egyensúlyoz hanyagon
csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp:
lavórban vagy fűben épp,
ágról lóg, mint rongybaba,
ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé
gyorsabban fut, mint a fény,
szedren, szögesdrótokon
kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri
alvás közben tagjait,
lába ott és farka itt,
s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál,
mégis finnyás ugyebár,
dorombol vagy énekel:
egy és mégis több ezer.

tesók

Bónis:ha kisfiú lesz, akkor nekem lesz a legjobb, mert mindenem lesz. nővérem is, bátyám is, húgom is és öcsém is.

Barnabás: hmmm... akkor végképp nem fogom tudni, hogy ki mikor született...

Maf: ha lesz két rendes tesóm és négy féltesóm, akkor azt össze lehet adni és az négy tesót jelent.

találós kérdés

Ha tegnap a jobb lábam fájt és ma a bal lábam fáj, akkor holnap melyik lábam fog fájni?

/Válasz: Remélhetőleg egyik sem, mert orvoshoz megyek./

ez egy hosszú nap volt

Ti nem tudjátok, hogy Kattrin meghalt? Beszélgettek, mosolyogtok, hazamentek. Nem jut eszetekbe közben egyszer sem? Kattrint lelőtték, de a város megmenekült... ez nagy dolog, ne nézzetek rám ilyen furcsán! Nem bőgök, csak szipogok, de tényleg. Most már biztos, hogy le fogok szokni arról, hogy a buszon olvassak, csak még most az egyszer hagyjatok...

A Hajógyári-szigeten sétáltunk... a gyárnál... békés, firkás, szocreál. Nagyon rideg, nagyon beton. Nemszeretem. Sovány, vén lovat simogattam a korláton átnyúlva... hosszúkás pofáján mélán lüktetett egy ér, nem bántott, nem féltem... a hűvös csendet csak néha törte meg egy kék Trabant hangulatilag teljesen odaillő robaja...
Másztunk kerítést, játszótereztünk, vattacukroztunk, kutyát sétáltattunk, SzIGETre gondoltunk (én legalábbis nagyon), hazamentünk... a Kislányok tündérek, maradjanak csak azok... Hideg van még, de már gyermekláncfűvel díszítik magukat a kócos rétek...

Bardoval tulajdonképpen jó volt beszélgetni. Tipikusan olyan ember, aki…
Azt álmodtam, hogy nem mondhatom el senkinek, különben meghalok, sőt, még annál is rosszabb dolog történik velem... Például átkerülök egy másik dimenzióba, ahol elázik a sapkám egy hatalmas teremben, Lacibácsi nem enged be a Laborba, az Idegenek néznek minket a suli tetejéről (nekik szabad? pofátlanság...), gyöngyöket kell fűznöm egy nagy csoportban, mert akkor kedves és szeretett polgármesterünknek valamiért rosszabb lesz... ezt a gyöngyfűző foglalkozást ZM vezeti és egy csomó felnőtt zsűrizi... csak folyton szétgurultak a gyöngyök, szép átlátszóak voltak... és ingyen vehetnék bármit a csokiboltban, de nincs túrórudi... Ráadásul időről időre felbukkan az ötödikelemes kistanárunk és mondogatja, hogy "na mindegy"...
És ez még csak az a része, amit annak prezentálására álmodtam végig, hogy mi lesz velem, ha elmondom a többit!
Tonio Kröger. Hogy ki a művész és mi a művészet és mi az értelme... és ki a polgár és ki az, aki egyik sem. Hogy miről ír és hogyan írja, meg hogy pátoszok és frázisok... Forma és tartalom szerepe a versben... mi a fontosabb? a forma, vagy a tartalom? fel lehet adni az egyiket a másik miatt?
Mi kell ahhoz, hogy valaki művésszé váljon? Kell valami? (Igen, tehetség. És még?)
Szóval kellett ez most nekem, mint a virágoknak a szeretet... És ezt akár szép, kerek, egész, "magyarfaktos" mondatokban is megfogalmazhattam volna, de olyat túl sokszor kell csinálni.

A Laborban megkérdezte Lacibácsi, hogy "és mi a neve?" Mármint a notinak. Merthogy nyilván van neki. Már csak azért is, mert minden gépnek kell lennie a csatlakozáshoz, meg ilyen boszorkányos dolgokhoz, amikhez nem értek, de a szándék igazán és tényleg meg van bennem. A fiúk meg (g. és erchegyia) bizonyos határokon belül hősiesen válaszolnak butábbnál butább kérdéseimre.
Szóval a noti nőnemű... komoly, okos, de nem tel…

pillanatképek

a ficereg is szép szó. legalább annyira, mint a libikóka...

tavasszal is fehérek a fák, mint télen... a tavaszi és a téli fehérség közt az a különbség, hogy a tavaszi sokkal tisztább... tavasz és tél között lesz még zöld és arany... de fehér a kezdet és fehér a vég, puha és fehér...

akkor sem vagyok hajlandó alkalmazkodni... elég sajátos életritmusom van és ezen nem igazán áll szándékomban változtatni. csak néha, egy egész kicsit. ez vonatkozik az alvásra, az étkezésre és a hazafelé virágotszedésre egyaránt.

csudaszép notim van. nem rózsaszín ugyan, de attól még szép.

nem szabad könyvtárba mennem... meg kell tiltani, ki kell engem onnan zárni és a szünetig be sem engedni... a kötelezőkön kívül megint vettem ki könyvet, mintha nem lenne épp elég olvasnivalóm így is...

ugye milyen szép ez a zene?







ha egyszer egy tanár azt mondja a diákjai előtt, hogy nem szeret tanítani, akkor abban a pillanatban megszűnik tanárnak lenni...

Prévert: L'accent grave

C'est exact, monsieur le professeur,
Je suis "où" je ne suis pas
Et, dans le fond, hein, à la réflexion,
Être "où" ne pas être
C'est peut-être aussi la question.
Ma ilyen Hamletes nap van... amikor olyan fél éve Goethével szerettem volna eredeti nyelven foglalkozni, az erőteljesen kudarcélmény volt. Valamiért mindenképpen át akartam rakni magyarra, nem fordítani persze, mert hol vagyok én ahhoz, hogy műfordítás, ahhoz kellenek még nyelvészeti meg esztétikai tanulmányok, csak magyarul megérteni. A Prévert versek viszont annyira szépek franciául, hogy inkább úgy fogadom be és hangosan olvasom... És szép, nem csak hangzásilag, hanem mert értem, még akkor is, ha nem minden szót kristálytisztán.
és aludtam, mint akit fejbevágtak, egész délután... teljesen üres fejjjel, álomtalanul, tompán, sötéten, hogy utána már világos és tiszta legyen minden... a kusza gondolatok leegyszerűsödtek, a félelmek csökkentek...
előtte, utána olvastam, meséltem (a Huginak a Semmindenből, úgy nem érzem haszontalannak a meseolvasással töltött időt :) ), mosogattam, megnéztem végre a filmet, amit már hetek óta félórás szakaszokban... (Rosencrantz és Guildenstern halott, gondolkozós-hamletozós-művészes)

Tehát jó volt. Nem is igazán tudok mit kezdeni ezzel a rámköszöntött mérhetetlen szabadsággal. Csak úgy vagyok, létezek, ennek minden másodpercét élvezem, de nem akarom kihasználni, nem akarom megtölteni tartalommal, gondolkodni sem akarok rajta, csak hagyni, hogy átperegjenek rajtam a homokszemek...
Csak szívószálat szeretnék a kakaómhoz, pöttyöket a bögrémre, gyerekeket, akiknek lehet mesélni és túrórudit venni nekik, meg szeretnék zöld tintát, persze azzal sajnos még dolgozatot sem szabad írni, liláva…