Vámos Miklós közönségtalálkozó

Őszintének kell lennem: Vámos Miklóstól még soha egyetlen sort sem olvastam. Persze fel van írva a képzeletbeli listámra, közvetlenül Esterházy Péter mellé, de még a klasszikus alapműveltségem megszerzésén munkálkodom, a kortárs irodalmat mindig húzom-halasztom. Tudom, nem kéne.

A DUE sajtófesztiválon az ifjú újságírójelöltek sok okos dolgot kérdeztek tőle és ő nagyon jól válaszolt. Arra a kérdésre, hogy "miért nem olvas a magyar" és hogy hol is romlik el ez a dolog, az alapfokú, középfokú, illetve a felsőoktatásban, nagyjából azt a választ adta, hogy az olvasó eleve tud olvasni, esetleg nem olvas. Tehát a hibás az író, "az olvasókat nem lehet leváltani". Tehát az irodalomnak nyitni kell az olvasó felé, az írónak kapcsolatot kell teremteni/tartani az olvasóval. Nos, itt valaki rákérdezett, hogy úgy-e, mint Balla D. Károly, aki blogol. És például így is lehet, mert a blog közvetlen és webkettes és ilyenek.

Sokat beszélt arról is, hogy írás közben az olvasó nem létezik, meg hogy arról kell írni, ami fáj, meg hogy nagyon nehéz helyzetben vannak azok, akik ma irodalommal szeretnének foglalkozni. (Annyi közlési csatorna van, hogy az esély arra, hogy felfigyeljenek az emberrre, gyakorlatilag nulla, de ez már csak az én megjegyzésem).

És végezetül azt is mondta, hogy "az évek száma véges, a könyvek száma végtelen". Ami tulajdonképpen igaz, csak olyan sok jó könyv van és olyan nehéz választani...

(Bukovics Martin mondta, hogy Alternatíva, mondtam, hogy köszönöm szépen. Csak rájöttem, hogy ehhez az kéne, hogy legalább egy kicsit nyitott legyek bármilyen közéleti probléma iránt, mert most nem vagyok.)