és aludtam, mint akit fejbevágtak, egész délután... teljesen üres fejjjel, álomtalanul, tompán, sötéten, hogy utána már világos és tiszta legyen minden... a kusza gondolatok leegyszerűsödtek, a félelmek csökkentek...
előtte, utána olvastam, meséltem (a Huginak a Semmindenből, úgy nem érzem haszontalannak a meseolvasással töltött időt :) ), mosogattam, megnéztem végre a filmet, amit már hetek óta félórás szakaszokban... (Rosencrantz és Guildenstern halott, gondolkozós-hamletozós-művészes)

Tehát jó volt. Nem is igazán tudok mit kezdeni ezzel a rámköszöntött mérhetetlen szabadsággal. Csak úgy vagyok, létezek, ennek minden másodpercét élvezem, de nem akarom kihasználni, nem akarom megtölteni tartalommal, gondolkodni sem akarok rajta, csak hagyni, hogy átperegjenek rajtam a homokszemek...
Csak szívószálat szeretnék a kakaómhoz, pöttyöket a bögrémre, gyerekeket, akiknek lehet mesélni és túrórudit venni nekik, meg szeretnék zöld tintát, persze azzal sajnos még dolgozatot sem szabad írni, lilával pláne nem, pedig azzal írok a legszebben... szeretnék könyvet találni és sétálni esőben és napsütésben, ha egyszerre, az még jobb... szeretnék lepkét fogni és 12 órát aludni...
szerelmes is szeretnék lenni.

de ha ezektől a vágyaktól eltekintünk, akkor szerintem igen, boldog vagyok.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
A Rosencrantz tényleg nagyon jó! Harmadszorra néztem me a múltkor, de még mindig nem értek belőle mindent :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo